A HARMADIK KÖZTÁRSASÁGRománia újraalapításának terve
Keresés

A Harmadik Köztársaság — I. kötet

Az okok. Az újraalapítás tana.

A Harmadik Köztársaság — I. kötet

A Harmadik Köztársaság — I. kötet

PDF (A4) és EPUB — 7 €, egyetlen alkalommal

A fizetés egyetlen alkalommal történik. Utána olyan hozzáférési kódot kap, amely nem jár le: vele annyiszor töltheti le az A4-es PDF-et és az EPUB-ot, ahányszor csak kívánja.

Fizessen 7 €-t és töltse le

Szerző:

Tartalom

  1. ELŐSZÓ
  2. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
  3. PROLÓGUS. Szuverenizmus: egy szó megjelenése, egy fogalom születése, egy irányzat létrejötte
  4. ELSŐ RÉSZ — A RÖNTGENKÉP. Románia egy világ végén
  5. 1. fejezet. Harminchat év „reformok”: egy értékvesztés anatómiája
    • 1.1. Egy szó, amely meghalt: a „reform”
    • 1.2. Miért nem menthető meg többé a „reform” szó
    • 1.3. Két és fél évezredes diagnózis
    • 1.4. Mi az újraalapítás
    • 1.5. Az előzmények: az újraalapítás mint az alkotmánytörténet intézménye
    • 1.6. A várható ellenvetés és a válasz rá
  6. 2. fejezet. Az elfoglalt állam: a hatalmi ágak elválasztása mint fikció
    • 2.1. A jelenlegi Alkotmány holt betűje és az élet a hatálya alatt
    • 2.2. A mérce Platón Törvényeiből: a törvény szolgái
    • 2.3. Nem az emberek rosszak, hanem az intézmények architektúrája rossz
    • 2.4. A kortárs politikatudomány megerősítése
    • 2.5. Mennyire rendellenes Románia: az európai mérce
  7. 3. fejezet. A hatalom három arca: a román állam antropológiai olvasata
    • 3.1. Montesquieun túl: az uralom elemi forrásai
    • 3.2. Mi a hatalom? Mi az állam? — munkadefiníciók
    • 3.3. A tudás demokratizálása — a hatalomra tett negyedik fék
    • 3.4. Mi következik a hatalomnak ebből a triptichonjából
    • 3.5. A krónika tanúsága: a virtuális bíró és az új isten születése
    • 3.6. A „mágikus társadalomtól” az újraalapításig
  8. 4. fejezet. A terheléses próba: a járvány mint előhívó
    • 4.1. Mi látszik, amikor jön a földrengés: a járvány mint az állam próbája
    • 4.2. A szabad ember orvosa és a rabszolgák orvosa: egy lap Platóntól
    • 4.3. A meg nem tanult lecke
    • 4.4. Az előhívótól az előhívott fényképig: mit mutatott meg nekünk a járvány
  9. 5. fejezet. A kisemmizés gazdasága: erőforrások, vagyonelemek, bányajáradékok, arany
    • 5.1. Egy elherdált örökség leltára
    • 5.2. A mechanizmus anatómiája
    • 5.3. A krónika hangja: hogyan festett a kisemmizés élőben
    • 5.4. Az arany és a történelem leckéje
    • 5.5. A károk leltárától az alkotmányos elvig
  10. 6. fejezet. Az iskola, a kórház, a család, az oltár: a beomlott alapok
    • 6.1. A négy forrás
    • 6.2. Két klasszikus tanúság az iskoláról
    • 6.3. Az iskola és az oltár egyidejű bezárásáról
    • 6.4. A röntgenkép lezárása: a saját forrásai ellen fordult állam
  11. 7. fejezet. Egy csata krónikája: a román igazságszolgáltatás belülről nézve
    • 7.1. Érdekeltségi nyilatkozat: honnan nézem az igazságszolgáltatást
    • 7.2. A gyámkodás anatómiája: az igazságszolgáltatás a titkosszolgálatok alatt
    • 7.3. A korporatizmus anatómiája: az igazságszolgáltatás, amely nem hajlandó felelni
    • 7.4. Ki vizsgálja a vizsgálókat: a megoldás a Törvények XII. könyvében
    • 7.5. A tanú bizonyítéka: miért hiszek mégis a bírákban
  12. 8. fejezet. A világvége mint diagnózis és mint esély: a Második Köztársaságtól a Harmadik Köztársaságig
    • 8.1. Mi ér véget valójában a mai világban
    • 8.2. A krónika lapjai: a vég élő egyenesben
    • 8.3. Szuverenizmus és szélsőségesség: egy szükséges tisztázás
    • 8.4. A történelmi ablak: miért most lehetséges
    • 8.5. A Második Köztársaság halála: 2024. december 6.
    • 8.6. Miért semmisítették meg valójában a 2024-es választásokat
    • 8.7. Egy jogi halál anatómiája: a 8069/2/2024* számú ügy érvei
    • 8.8. A köztársaságok számlálása: miért a Harmadik következik
  13. 9. fejezet. Eminescu, a román szuverenizmus szellemi atyja
    • 9.1. Egy új szóról és egy régi atyáról
    • 9.2. A törvényekről, amelyek csak a népből fakadhatnak
    • 9.3. A nemzetgazdaságról mint a szabadság alapjáról
    • 9.4. A „Carpații” Társaságról — avagy hogyan festett egy „avant la lettre” szuverenista a „gyarmat” Románia helytartóinak megfigyelése alatt
    • 9.5. Az 1883. június 28-i „véletlen egybeesésről”
    • 9.6. Arról, amit örökül hagy ránk
  14. 10. fejezet. A gazdasági szuverenitás a román gondolkodás hagyományában — Dimitrie Cantemirtől Mihail Manoilescuig
    • 10.1. Cantemir és Bălcescu: az ország gazdagsága, a szabadság és a nemzeti egység
    • 10.2. Petre S. Aurelian: az iparosítás mint a függetlenség biztosítéka
    • 10.3. Eminescu: a nemzeti elv és a gazdasági szuverenitás
    • 10.4. Virgil Madgearu: alárendelés nélküli kölcsönös függés
    • 10.5. Mihail Manoilescu: a termelőerők és a nemzeti autonómia
    • 10.6. Következtetés: a szuverenitás mint gazdasági döntési hatalom
  15. MÁSODIK RÉSZ — AZ ALKOTMÁNYOS ÚJRAALAPÍTÁS. „A szuverenitás alkotmánya”
  16. 11. fejezet. Miért teljes revízió, és miért nem foltozgatás: a terv filozófiája és a revízió korlátai
    • 11.1. Egy revíziós terv születése
    • 11.2. Az indoklás: a hivatalos diagnózis
    • 11.3. „A törvények szolgái, hogy szabadok lehessünk”: miért törvények, és miért nem gondviselésszerű emberek
    • 11.4. A 152. cikk próbája: újraalapítás a revízió korlátain belül
    • 11.5. Az elemzés módszere: a szöveg, az indokok, az összehasonlítás, a hatások
  17. 12. fejezet. A véleményezések csatája: a Törvényhozási Tanács, hivatása és az alkotmányozó cenzúrája között
    • 12.1. Két vélemény, két történet: 2021 és 2024
    • 12.2. Mi a Törvényhozási Tanács, és mi nem
    • 12.3. Pontról pontra adott cáfolat: a kritikák öt családja
    • 12.4. A véleményezések e csatájának értelme
  18. 13. fejezet. A sérthetetlen állampolgár: a megerősített alapjogok
    • 13.1. Egyensúly, lojális együttműködés és kötelező erő (1. cikk)
    • 13.2. Az emberi méltóság az új hatalmakkal szemben (22. cikk)
    • 13.3. A személyes szabadság és a tisztességes eljárás (21., 23., 24., 27., 28. cikk)
    • 13.4. A jogi blokk hatásai: mennyibe kerül és mennyit ér a szabadság
  19. 14. fejezet. A társadalmi alapok: oktatás, egészségügy, család, tulajdon
    • 14.1. Az alkotmányos százalékok: 6% az oktatásra, 9% az egészségügyre (32., 34. cikk)
    • 14.2. Az orvosi beleegyezés alkotmányos rangra emelése (34. cikk (4) bekezdés)
    • 14.3. A család és a gyermek (48., 49. cikk)
    • 14.4. Az állampolgár vagyona és a készpénz (44. cikk (10) bekezdés)
    • 14.5. A választójog és a választhatóság; a közigazgatási felelősség (37., 52. cikk)
  20. 15. fejezet. Képviselet és felelősség: a Parlament
    • 15.1. Az 1%-os küszöb: a helyreállított képviselet (62. cikk)
    • 15.2. A parlamenti képviselő visszahívása: a mandátum ellenőrzés alatt (70. cikk (3) bekezdés)
    • 15.3. A szavazatra és véleményre szűkített mentelmi jog (72. cikk (3) bekezdés)
    • 15.4. Az állampolgári törvénykezdeményezés az állampolgárok kezében (74., 75. cikk)
    • 15.5. A parlamenti hallgatás szankciója: az „alvással” történő törvényalkotás vége (75. cikk (2) bekezdés)
    • 15.6. Parlamenti kinevezések és átláthatóság (65. cikk)
  21. 16. fejezet. A végrehajtó hatalom gyeplői: az elnök, a kormány és a „király-rendelet” vége
    • 16.1. Az újrakeretezett elnök (82., 83., 94., 97., 103. cikk)
    • 16.2. Linz igazolása: az elnöki rendszer veszélyei
    • 16.3. A „király-rendelet” vége (108., 115. cikk)
    • 16.4. A határozott idejű tisztségek állama (116. cikk (3) bekezdés)
  22. 17. fejezet. A hadsereg, a titkosszolgálatok és a CSAT: a demilitarizálás alkotmányos gyökere (118–119. cikk)
    • 17.1. Miért itt, miért alkotmányos szinten
    • 17.2. A demilitarizálás alkotmányos rangra emelve (118. cikk (4) bekezdés)
    • 17.3. A külföldi csapatok, a parancsnokság és a felső határ: a katonai szuverenitás három bekezdésben (118. cikk (5)–(7) bekezdés)
    • 17.4. Az újraalkotott CSAT: a tudás mandátum alatt (119. cikk (2) bekezdés)
    • 17.5. Mi következik a 23. fejezetben: előzetes térkép
  23. 18. fejezet. Az újraalapított igazságszolgáltatás: a bírák, a CSM, az Alkotmánybíróság
    • 18.1. „Constans et perpetua voluntas”: a két betegség és egyetlen kezelés
    • 18.2. A garanciák: az érinthetetlen bíró (124., 125., 126., 132. cikk)
    • 18.3. Az ügyészek kilépnek a magisztratúrából: az állam ügyvédjei (132–134. cikk)
    • 18.4. A felelősség: a büntetlenség vége (52., 133., 134. cikk)
    • 18.5. Az Alkotmánybíróság: jogi legitimitás, valódi erő (142., 143., 146., 147. cikk)
    • 18.6. Az igazságszolgáltatási normablokk hatásai
  24. 19. fejezet. A „gazdasági” alkotmány: a nemzet erőforrásai, a nemzeti érdek és a külvilág
    • 19.1. Az európai horgonyú bányajáradék (136. cikk (4) bekezdés)
    • 19.2. A szuverén érdek a nemzetközi kapcsolatokban (VI. cím: 148–149. cikk)
    • 19.3. A Számvevőszék, a pénz és a gazdasági fegyvertár többi része
    • 19.4. A szuverenitás alkotmányának gazdasági hatásai
  25. 20. fejezet. Az alsó vár: az újraalapított helyi közigazgatás
    • 20.1. A báróság mint kormányforma
    • 20.2. Az új 120. cikk három kulcsa
    • 20.3. A polgármester és Montaigne: az ember nem a tisztség
    • 20.4. A hatások: a politikát alulról, a községekből és városokból tanulják újra
  26. HARMADIK RÉSZ — AZ ÚJRAALAPÍTÁS TÖRVÉNYEI
  27. 21. fejezet. A szuverenitási törvény — az anyatörvény
    • 21.1. Egy kezdeményezés története
    • 21.2. A törvény felépítése: négy fejezet, egy elv
    • 21.3. A lecke, amelyet az anyatörvény ránk hagyott
  28. 22. fejezet. Az újraalapítás törvényei: az anyatörvény csomagjai, egyenként
    • 22.1. E fejezet módszere
    • 22.2. A jogállamiság csomagja: soha többé 2020 (1–3. cikk)
    • 22.3. Az egészségügyi csomag: a beleegyezés és a megkülönböztetés tilalma (4–5. cikk)
    • 22.4. A kiskorúak védelme (6. cikk)
    • 22.5. A Polgári Törvénykönyv módosításai: az elme sérthetetlensége és a visszaadott tulajdon (7–8. cikk)
    • 22.6. A Büntető Törvénykönyv és a büntetőeljárási törvénykönyv módosításai: a szankció, amely nélkül minden irodalom marad (9–10. cikk)
    • 22.7. Az ingyenes Hivatalos Közlöny és a platformok feletti joghatóság (11–12. cikk)
    • 22.8. A választási csomag (13. cikk)
    • 22.9. A zöld csomag (14–16. cikk)
    • 22.10. A gazdasági lakatok (17–22. cikk)
    • 22.11. A nemzetbiztonsági csomag: a szolgálatok (23–29. cikk)
  29. 23. fejezet. A szolgálatok demilitarizálási törvénye — az állampolgár felé fordított állam
    • 23.1. A román anomália: militarizált szolgálatok egy polgári Európában
    • 23.2. A „Rendszer” eredetéről: a fejedelemség ügynökhálózatától a mai kasztig
    • 23.3. A „Szekusztán”, évről évre kiszámolva: egy kaszt aritmetikája
    • 23.4. Az öt művelet, amelyet a törvény elvégez
    • 23.5. Az összehasonlító ellenőrzés: a polgári szolgálatok Európája
    • 23.6. „Quis custodiet ipsos custodes?” Arany nélküli őrök: a régi tilalom az új törvény alapjainál
    • 23.7. Az antropológiai olvasat: miért a demilitarizálás az egész triptichon kulcsa
    • 23.8. A biztonsági ellenvetés és a válasz rá
  30. 24. fejezet. A Zöld Románia törvény — az erdő mint a nemzedékek vagyona
    • 24.1. Az erdő mint alkotmányos kérdés
    • 24.2. A három tilalom és szankcióik
    • 24.3. Az összehasonlító ellenőrzés — és az uniós joggal való feszültség, őszintén tárgyalva
    • 24.4. A törvény hatásai az erdőre és az emberekre
  31. 25. fejezet. A Büntető Törvénykönyv és a választási törvények — szankció, átláthatóság, képviselet
    • 25.1. A büntetőjog mint az újraalapítás ultima ratiója
    • 25.2. Az új büntetőjogi tényállások: kommentált katalógus
    • 25.3. A választási törvények: nyílt számlálás
    • 25.4. A teljes büntetőjogi-választási csomag értelme
  32. 26. fejezet. A nemzeti szolidaritási törvény — a nagyvállalkozások és a nagyvagyonok megadóztatása
    • 26.1. A törvényt szükségessé tevő tényállás
    • 26.2. A mechanizmus: a nagy adózók árbevétel-alapú adója
    • 26.3. A nagyvagyonok adója
    • 26.4. Két és fél évszázados vita: a nagy közgazdászok a vagyonok megadóztatásáról
    • 26.5. Offshore: a fekete-tengeri gáz vissza a szerződésbe
    • 26.6. A törvény hatásai
  33. 27. fejezet. A George-törvény és a műhibákról szóló kezdeményezés — igazságot a betegnek
    • 27.1. Egy név, nem egy szám
    • 27.2. Mit változtat a törvény a beteg számára
    • 27.3. A defenzív orvoslás ellenvetése és a válasz
  34. 28. fejezet. A népszavazási és az állampolgári törvénykezdeményezési törvény — a zárókő
    • 28.1. A közvetlen demokrácia mint halott intézmény
    • 28.2. A javasolt mechanizmus: a népakarat zárt köre
    • 28.3. Az összehasonlító ellenőrzés: a rendszerek, amelyek egy évszázada így működnek
    • 28.4. A tudás demokratizálása: antropológiai olvasat
    • 28.5. „A nép kormányzata, a nép által, a népért”: miért ez a zárókő
  35. NEGYEDIK RÉSZ — A HATÁSOK. Az újraalapított Románia
  36. 29. fejezet. Intézményi hatások: az újra egyensúlyba hozott állam
    • 29.1. A módszer: hogyan mérhető egy újraalapítás
    • 29.2. A jogalkotásra gyakorolt hatás: az inflációtól a szigorig
    • 29.3. A hatalmi egyensúlyra gyakorolt hatás: az állandó mérkőzés vége
    • 29.4. Az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatás: bizalom kettős fegyelem által
    • 29.5. A „negyedik hatalomra” gyakorolt hatás: a világosság mint intézmény
    • 29.6. A három elemi hatalom egyensúlyára gyakorolt hatás
    • 29.7. A demokratikus hatás: a polgár visszatér az épületbe
  37. 30. fejezet. Gazdasági és társadalmi hatások: számok, forgatókönyvek, emberek
    • 30.1. Az újraalapítás költségvetése: a bevételek
    • 30.2. Az újraalapítás költségvetése: a költségek és a kockázatok — bevallva, nem elrejtve
    • 30.3. A társadalmi hatások: mi változik az emberek életében
    • 30.4. Az ellentényes forgatókönyv: az újraalapítás elmaradásának ára
  38. 31. fejezet. Ellenvetések és válaszok
    • 31.1. „Európa-ellenes, és ki fogja vezetni Romániát az EU-ból”
    • 31.2. „Ez alkotmányos populizmus — túl sok népszavazás, túl kevés közvetítés”
    • 31.3. „A büntetések drákóiak; a büntetőjogot nem fejszével csinálják”
    • 31.4. „Ki garantálja, hogy az új intézményeket nem fogják maguk is foglyul ejteni?”
    • 31.5. „Túl sok egyszerre; a reformot fokozatosan kell végrehajtani”
    • 31.6. „Kik vagytok ti, hogy újraalapítsátok az államot?”
  39. 32. fejezet. Az újraalapított Románia az önmagát kereső Európában
    • 32.1. Európa családi perpatvara
    • 32.2. Mit kínálhat Románia ennek az európai vitának
    • 32.3. Az újraalapított Románia és az Unió kapcsolatának forgatókönyvei
  40. 33. fejezet. Az újraalapítás útja: aláírások, népszavazás, alkotmányos menetrend
    • 33.1. Az út jogi térképe
    • 33.2. Machiavelli figyelmeztetése — és miért megyünk mégis előre
    • 33.3. A reális menetrend
    • 33.4. Mit tehet konkrétan e könyv olvasója
    • 33.5. „Köztársaság — ha meg tudják tartani”: a szegletkő
  41. EPILÓGUS. Annak, aki még tud remélni
  42. MEGJEGYZÉS A KIADÁSHOZ ÉS A KRITIKAI APPARÁTUSHOZ
  43. MEGJEGYZÉS A FORRÁSOKRÓL
  44. I. MELLÉKLET — Az ötven módosítási pont kommentárja
  45. II. MELLÉKLET — Az újraalapítás törvényei: útmutató cikkről cikkre
    • II.1. A szuverenitási törvény (20. változat) — a lényegi rendelkezések
    • II.2. A nemzeti szolidaritási törvény — az adójogi rendelkezések
    • II.3. A népszavazási és állampolgári kezdeményezési törvény — a közvetlen demokrácia rendelkezései
    • II.4. A demilitarizálási törvény — a rendelkezések, az öt törvény szerint
    • II.5. A George-törvény / a műhibakezdeményezés — a rendelkezések
    • II.6. A Zöld Románia törvény — a rendelkezések
    • II.7. A Büntető Törvénykönyv módosítása — a tényállások táblázata
    • II.8. A 208/2015. sz. törvény módosítása — a választási táblázat
  46. III. MELLÉKLET — Az újraalapítás kronológiája
  47. IV. MELLÉKLET — Az újraalapítás kis szótára
  48. V. MELLÉKLET — Összegző összehasonlító tanulmány: az újraalapítás intézményei Európa tükrében
    • Svájc
    • Németország
    • Franciaország
    • Olaszország
    • Egyesült Királyság
    • Az északi államok
    • Lengyelország és Magyarország
    • Spanyolország, Portugália, Írország, egyéb viszonyítási pontok
    • A melléklet következtetése
  49. VI. MELLÉKLET — Tizenkét kérdés az aláírásgyűjtő asztaloknál
  50. IRODALOMJEGYZÉK
    • I. Klasszikus források
    • II. Modern és kortárs szerzők
    • II bis. Román történelem
    • II ter. Irodalom (disztópikus és szatirikus párhuzamok)
    • III. Román jogi szakirodalom
    • IV. Szaktanulmányok és szakcikkek
    • V. Az idézetek kettős ellenőrzéséhez használt elektronikus kiadások
  51. MELLÉKLET AZ IRODALOMJEGYZÉKHEZ — „Az elnök és a sajtó”
    • John F. Kennedy beszéde az Amerikai Lapkiadók Szövetsége előtt
  52. Mit talál az olvasó az aTreiaRepublica.ro oldalon

A könyv eleje — ELŐSZÓ

A szuverenitás — egy nemzet joga arra, hogy maga döntsön a sorsáról

Vannak könyvek, amelyek egy politikai valóságot írnak le, és vannak könyvek, amelyek megpróbálnak ennek a valóságnak architektúrát adni. Dan Chitic műve a második kategóriába tartozik. Nem szorítkozik annak megállapítására, hogy Romániában létezik egy szuverenista áramlat, sem az általa kifejezett elégedetlenségek számbavételére. A szerző ambíciója nagyobb: doktrinálisan rendszerezni a szuverenizmus fogalmát, azonosítani jogi alapjait, és mindenekelőtt megvizsgálni azokat az eszközöket és mechanizmusokat, amelyek révén a szuverenitás elve a politikai nyilatkozat regiszteréből az intézményi valóság regiszterébe szállhat alá.

Az, hogy a szerző ügyvéd, ebből a szempontból nem véletlen. A politika kinyilváníthatja a szuverenitást; a jognak kell formát adnia neki. Az alkotmánynak kell rögzítenie, az intézményeknek kell gyakorolniuk, a jogi mechanizmusoknak pedig meg kell akadályozniuk, hogy kiüresedjék. Az ünnepélyes kijelentés, hogy a hatalom a népé, és az illető nép tényleges képessége között, hogy saját törvényeiről, erőforrásairól, gazdaságáról és prioritásairól döntsön, jelentős távolság lehet. Éppen ebben a térben helyezkedik el a jelen könyv egyik fontos hozzájárulása.

Ahhoz azonban, hogy egy ilyen vállalkozás jelentőségét megértsük, hasznos Románia közvetlen jelenén túlra tekinteni. A szuverenizmus, még ha a kifejezés a kortárs politikai szókincshez tartozik is, sokkal régebbi problémát fejez ki. Az újkori történelem jelentős mértékben úgy is olvasható, mint a közösségek harcának története azért a jogért, hogy ne kívülről kormányozzák őket.

Bolívartól Garibaldiig: a nemzet mint saját történelmének alanya. Latin-Amerikában ez az eszme elkerülhetetlenül Simón Bolívar nevét viseli. A spanyol uralom elleni harca nem csupán az egyik közigazgatásnak egy másikkal való felváltását célozta. A függetlenségnek a gyarmati közösségeket olyan politikai alanyokká kellett átalakítania, amelyek képesek maguk meghatározni jövőjüket. Bolívar azonban nagyon korán felismerte a megosztott, a nagyhatalmak befolyásának kitett új államok függetlenségének törékenységét is. Innen ered az új köztársaságok társulásának tágabb terve és Nagy-Kolumbia tapasztalata.

Ez a látszólagos ellentmondás a modern szuverenitás egyik fontos tanulságát hordozza: a szuverenitás nem zárja ki a társulást; az alárendelést zárja ki. Bolívar a felszabadult népek közötti együttműködést nem a frissen kivívott szabadságról való lemondásként fogta fel, hanem annak védelmezési eszközeként. A szabad nemzetek közötti társulás szuverenitásuk kifejeződése lehet; egy hatalomnak a többi feletti uralma ellenben annak tagadása.

Az Atlanti-óceán másik partján Giuseppe Garibaldi ugyanennek a törekvésnek európai formát adott. A királyságokra, fejedelemségekre és idegen uralom vagy befolyás alatt álló területekre szabdalt Itáliának politikai közösséggé kellett válnia. Garibaldi számára Itália egysége nem pusztán földrajzi cél volt. Annak feltételét jelentette, hogy az olaszok saját történelmük alanyaivá váljanak.

Garibaldi is megakadályoz bennünket abban, hogy a szuverenizmust egy önmagába zárkózó nemzet képére redukáljuk. Republikánusként, forradalmárként és Itália határain túlmutató szolidaritások hordozójaként Dél-Amerikában harcolt, mielőtt a Risorgimento egyik jelképévé vált. A nemzetnek nem börtönnek kellett lennie, hanem annak a konkrét keretnek, amelyben a népi szabadság intézménnyé válhatott.

Petőfi: szomszédságunk tanulsága. Ha Bolívar és Garibaldi az emancipáció egyetemes történetéhez tartozik, Petőfi Sándor jóval közelebb áll hozzánk. Szomszédságunk történetéhez tartozik, a szomszédok sorsának pedig nem kevésbé kellene érdekelnie bennünket, mint saját történelmünknek. Különösen akkor, amikor tapasztalataik ugyanazokat a kérdéseket vetik fel, amelyekkel a románok is szembesültek: ki a szuverenitás birtokosa, kinek a nevében gyakorolják a szabadságot, és hol ér véget egy nemzet emancipációs joga, amikor ugyanazt a történelmi teret több nemzet lakja?

Petőfi nem csupán a magyar szabadság romantikus költője volt. Az 1848-as forradalom egyik hangjává vált, és részese volt annak a pillanatnak, amikor a szabadság követelése az irodalomból átlépett a politikába. A „Nemzeti dal” — „Cântec național” [Nemzeti dal] — elválaszthatatlan maradt 1848. március 15-étől. A magyar forradalmárok követelései a sajtószabadságot, a felelős kormányt, a polgári egyenlőséget és egy olyan politikai rendet kívántak, amelyben Magyarország Béccsel szemben maga határozhatja meg sorsát.

Petőfi személyes sorsa ezt a történelmet még közelebb hozza hozzánk. A költő 1849-ben, mindössze huszonhat évesen tűnt el, a segesvári — a mai Sighișoara melletti — csata körülményei között. Halálának földrajza egy közös történelem földrajza, még ha e történelem emlékezete gyakran különbözött is.

Éppen itt kell túllépnünk a forradalmár költő romantikus ünneplésén. 1848 egyszerre a román és a magyar nemzeti terv közötti konvergencia és szakítás pillanata.

…

A Harmadik Köztársaság — I. kötet — PDF (A4) és EPUB, 7 €, egyetlen alkalommal

Fizessen 7 €-t és töltse le