A SZOLIDARITÁSI TÖRVÉNY — A NAGY ÜZLETEK ÉS VAGYONOK MEGADÓZTATÁSÁNAK TÖRVÉNYE (az Adótörvénykönyv és a tengeri törvény módosításának egységes tervezete, 2025)

E szöveg indokolása: Indoklás — A szolidaritási törvény

E tervezet indokolása — lásd itt. A Facebookon e tervezetről közzétett feljegyzések (a „A Harmadik Köztársaság eszméjének forrásai” szakaszban): 140. sz.; 152. sz.; 157. sz.; 164. sz.; 207. sz.; 226. sz.; 227. sz.; 228. sz.; többek között.

CÍMZETT:

BIROUL PERMANENT AL SENATULUI

Románia újraközzétett Alkotmánya 74. cikkének (1) bekezdése és 75. cikke, valamint a Szenátus újraközzétett Ügyrendje 92. cikkének (2) és (4) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően megvitatásra és elfogadásra előterjesztjük a következő című törvényjavaslatot: „A NEMZETI SZOLIDARITÁS TÖRVÉNYE — A NAGY ÜZLETEK ÉS VAGYONOK MEGADÓZTATÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY, TÖRVÉNYTERVEZET AZ ADÓTÖRVÉNYKÖNYV — az Adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény — ÉS a tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai általi kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló, 2018. november 12-i 256. sz. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL”.

Románia újraközzétett Alkotmánya 111. cikkének (1) bekezdése alapján kérjük, hogy szólítsák fel a Kormányt: közölje álláspontját a jelen törvényhozási javaslatról.

Ugyancsak kérjük, hogy kérjék ki a Törvényhozási Tanács és a Gazdasági és Szociális Tanács véleményét.

KEZDEMÉNYEZŐ:

___________________

EXPUNERE DE MOTIVE

1. szakasz — A normatív aktus tervezetének címe

„A nemzeti szolidaritás és a nagy üzletek és vagyonok megadóztatásának törvénye”

2. szakasz — A normatív aktus kibocsátásának indoka

A jelenlegi helyzet leírása

Az utóbbi években — a világjárvány idején számos ágazat tevékenységének befagyasztása okozta gazdasági kedvezőtlen hatás, valamint az ország határainál kitört háború keltette bizonytalanságok és félelmek miatti gazdasági növekedéslassulás nyomán — jelentős költségvetési egyensúlyhiányok keletkeztek, amelyeket a számos gyógyszerészeti termék beszerzésére, valamint a Románia külpolitikájával összhangban nyújtott emberbaráti és katonai támogatásra fordított költségvetési kiadások növekedése okozott. A leírt helyzet elmélyítette mind a már fennálló költségvetési gondokat, mind azokat a társadalmi gondokat, amelyekkel országunk 2019 végén szembesült; ezért az államnak sürgősen intézkedéseket kell hoznia a költségvetési bevételek növelésére, valamint azon személyek védelmére, akiket a társadalmi gondok a legsúlyosabban érintenek — nevezetesen azokra az adózókra, akik több személyt tartanak el.

Ez a helyzet sürgős intézkedéseket követel a társadalmi szolidaritás növelésére egyfelől azon természetes és jogi személyek között, akiknek anyagi helyzete szilárd és megszilárdult, másfelől a hátrányos helyzetű rétegek között — amelyeket az utóbbi 4 év a legjobban megpróbált —, és amelyek anyagi helyzete szüntelenül romlik. Ugyanakkor ezeket az intézkedéseket összehangolják a nagy hozzájárulók ösztönzésére irányuló intézkedésekkel, valamint olyan adóügyi intézkedésekkel, amelyek egyszerűsítik az adók beszedését, és azt kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá teszik; így elkerülhetők az adóhatóságok részéről elkövetett esetleges visszaélések vagy korrupciós cselekmények, és megszűnik annak lehetősége, hogy a nagy adózók a román állammal szemben tisztességtelen „adóoptimalizálást” hajtsanak végre.

2. Tervezett változások

A nemzeti szolidaritás és a nagy üzletek és vagyonok megadóztatásának törvénye pontszerű módosításokat hoz az Adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvényben és a tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai általi kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 256/2018. sz. törvényben, azzal a céllal, hogy növelje a költségvetési bevételeket a nagy adózók — jogi és természetes személyek — megadóztatásával, a bevételek, illetve a birtokolt vagyonok küszöbei szerint megállapított rögzített százalékos kulcsokkal, hogy fedezhetők legyenek a több személyt eltartó adózóknak nyújtott adókedvezmények. Éspedig:

I. Az Adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény módosításai:

Az 1. cikk az Adótörvénykönyv 18. cikke után három új cikket ad hozzá, amelyek különleges adózási rendet vezetnek be a 10.000.000 eurónál nagyobb éves bevételt elérő jogi személy adózók egyes csoportjaira. E végből a 18. cikk után bevezetésre kerülnek a 18¹., 18². és 18³. cikkek, amelyek a romániai nagy jogi személy adózók árbevételének küszöbei és tevékenységük jellege szerint szabályozzák az adózás rendjét. Ez az intézkedés alkalmas a nagy adózók tevékenységének ösztönzésére és a gazdasági versenyképesség fokának növelésére. Lényegében a szabályozás olyan árbevétel-adóztatási küszöböket vezet be a nagy adózókra, amelyek hasonlítanak a már meglévőkhöz és az Adótörvénykönyv III. címéhez, ahol a romániai mikrovállalkozások árbevétel-adóztatásának rendje van szabályozva.

Kiindulva abból a sikerből, amelyet az árbevételre kivetett alacsony adókulcsokkal való adóztatás szabályozása ért el — ez az utóbbi évek nemzetgazdasági fejlődésének egyik fő tényezője, de vonzerő is számos külföldi gazdasági szereplő számára, akik éppen ezen adózási mód miatt választották Romániát —, ugyanezen adózási mód szimmetrikus bevezetése a nagy adózókra is olyan intézkedés, amely ösztönzi gazdasági fejlődésüket, és nagy tőkéket és kereskedelmi társaságokat vonz országunkba, ezáltal Romániát jelentős szereplővé téve a nagy üzletek befogadásában és ösztönzésében Európában és a világon.

Ugyancsak nyilvánvaló, hogy az árbevételre kivetett adókulcsok megállapítása alkalmas arra, hogy növelje az adószabályok kiszámíthatóságát a gazdasági szereplő számára, és egyúttal megkönnyíti a nagy adózók által a román államnak fizetendő adók megállapítását és megfizetését. Ez utóbbi hatás célja, hogy elkerülje azokat a lehetséges tévedéseket, amelyek a jelenlegi szabályozásban az adóköteles nyereség adózó általi kiszámításakor merülnek fel, és hogy csökkentse a gazdasági szereplőknek a román adóhatóság ügynökeivel való érintkezését az adóellenőrzések során — ami alkalmas az adóhatóság tevékenységének hatékonyabbá tételére és a nagy adózók adóellenőrzésével megbízott személyzet csökkentésére.

Ebben az értelemben a 18¹. cikknek az Adótörvénykönyvbe való bevezetése három adóztatási küszöböt hoz a nagy adózókra:

Az (1) bekezdés 1 %-os kulcsot ír elő a minden adóévben elszámolt bevételekre azon „adózók esetében, akik olyan bevételt értek el, amely meghaladta a lej-egyenértéket 10.000.000 euró (tízmillió euró) tekintetében”; a (2) bekezdés 2 %-os kulcsot vezet be a bevételekre azon adózók esetében, akik olyan bevételt értek el, amely meghaladta a lej-egyenértéket 100.000.000 euró (százmillió euró) tekintetében; a (3) bekezdés pedig 3 %-os kulcsot állapít meg azon adózók bevételeire, akik olyan bevételt értek el, amely meghaladta a lej-egyenértéket 1.000.000.000 euró (egymilliárd euró) tekintetében. Az euró-egyenérték meghatározásához az az átváltási árfolyam irányadó, amely annak az üzleti évnek a zárásakor volt érvényben, amelyben a bevételeket elszámolták.

Amint látható, az 1 %-tól 3 %-ig terjedő adóztatási küszöbök bevezetése a nagy adózók bevételeire hasonló és szimmetrikus a mikrovállalkozások adózási rendjével — ami alkalmas arra, hogy a nagy adózókat is a kisvállalkozókéhoz hasonló és azzal szimmetrikus módon ösztönözze, megkülönböztetésmentesen alkalmazva az egyik legnagyobbra becsült adóügyi megoldást nemzeti és nemzetközi szinten.

A 18². cikk az Adótörvénykönyvbe első kivételt hoz az előző cikkben a nagy adózókra megállapított szabály alól, új, 5 %-os kulcsot vezetve be az elszámolt bevételekre azon nagy adózók esetében, akik kőolajtermékek és származékaik finomításának vagy forgalmazásának jellegű tevékenységet folytatnak, és éves bevételük meghaladja a 10.000.000 eurót. Ez a megemelt kulcs hasonlít a meglévőhöz, amely „az éjszakai bárok, éjszakai klubok, diszkók és játékkaszinók jellegű tevékenységet folytató adózókra vonatkozó különleges rendet” szabályozza, és figyelembe veszi egyfelől azt a statisztikailag igazolt rendkívüli helyzetet, amely szerint — a nemzetgazdaság nehézségeitől függetlenül: világjárvány, háborús helyzet az ország határainál — a fent említett területeken tevékenykedő vállalatok jövedelmezősége növekszik, másfelől pedig az üzletek sikerét és elterjedését egy olyan tevékenységi területen, amelyet már 5 %-kal adóztatnak az évente elszámolt bevételekre.

Hasonló módon és ugyanezen okokból a 18³–18⁴. cikkek az Adótörvénykönyvbe a 18². cikkben előírthoz hasonló kivételeket vezetnek be azon adózókra, akik nyerskőolaj- és földgázkitermelés jellegű tevékenységet folytatnak, valamint azon adózókra, akik villamos energia szállítása és elosztása jellegű tevékenységet folytatnak.

Ugyancsak a 18⁵. cikk további kivételt vezet be, ezúttal azon adózókra alkalmazva, akik pénzügyi közvetítés jellegű tevékenységet folytatnak — és megemlítjük, anélkül hogy ezekre korlátoznánk: pénzközvetítési tevékenységek, amelyekbe beletartoznak a bankok, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek által végzett tevékenységek, illetve a postai hitelátutalási rendszer tevékenységei és a takarékpénztárak postai tevékenységei; lakásvásárlásra nyújtott hitelek szakosodott intézmények (lakástakarék-pénztárak) általi folyósítása; postai megbízás útján végzett pénzműveletek (fizetési megbízások); vagy holdingtársaságok, befektetési alapok és más hasonló pénzügyi egységek tevékenységei; pénzügyi lízing vagy egyéb hitelezési tevékenységek, például olyan pénzügyi szolgáltatások, amelyek elsősorban a pénzközvetítésben részt nem vevő intézmények általi kölcsönfelvételre vonatkoznak, ahol a hitelnyújtás sokféle formát ölthet, például kölcsönök, jelzálogok, hitelkártyák stb.

Az intézkedés — a 18². cikkben előírttal egyezően — figyelembe vette, hogy ezek az adózók gazdasági és társadalmi szempontból nehéz időszakokban jelentős bevételnövekedést értek el, miközben jövedelmezőségük megmagyarázhatatlanul megállt, amit a kiadások növekedése okozott.

Mindezek az okok indokolják egy különleges, 5 %-os adóztatási küszöb bevezetését azon nagy adózók éves bevételeire, akik a fent említett területeken tevékenykednek — nevezetesen a kőolajtermékek kitermelése, finomítása vagy forgalmazása jellegű tevékenységet folytató nagy adózókra, valamint a pénzügyi közvetítés jellegű tevékenységet folytató nagy adózókra, akiknek éves bevétele meghaladja a 10.000.000 eurót.

A 2. cikk módosítja az Adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény (2) bekezdését, és megállapítja a különleges nyugdíjak adóztatását, 90 %-os adókulcsot vezetve be a nyugdíjnak arra a részére számított havi adóköteles jövedelemre, amely meghaladja a 11 országos bruttó minimálbért. → az indokok

E kulcs és e adóztatási küszöb megállapításánál figyelembe vették, hogy a 153/2017. sz. törvény szerint Románia elnökének törvényes járandósága 12 országos bruttó minimálbér, valamint azt, hogy elvi szinten senkinek sem kellene az állam konsolidált általános költségvetéséből nagyobb pénzösszeget kapnia, mint amennyit a román állam legfőbb méltósága, Románia elnöke kap.

Ezen okokból és ebből az elvből kiindulva 90 %-os adókulcsot állapítottak meg a nyugdíjnak arra a részére számított havi adóköteles jövedelemre, amely meghaladja a 11 országos bruttó minimálbért; így 90 %-kal adóztatnak minden olyan nyugdíjból származó összeget, amely meghaladja a 11 országos bruttó minimálbért.

A 3. cikk új címet vezet be az Adótörvénykönyvbe: a X. CÍM után bekerül a X¹. CÍM, amelynek elnevezése „A NAGY VAGYONOK ADÓJA” lesz; a szabályozás Romániában először vezet be olyan adót, amelyet a 10.000.000 eurónál (tízmillió eurónál) nagyobb vagyonnal rendelkező természetes személy adózók fizetnek. → az indokok

A szabályozás bevezeti a román adójogba a „nagy vagyon” fogalmát a román természetes személy adózó számára; a nagy vagyonok alsó küszöbét tízmillió euróban állapították meg, szemben azzal, amit az Európai Unió más államaiban szabályoznak — például Franciaországban, ahol a nagy vagyonok adóját 1,2 millió eurós vagyon meghaladása után kell fizetni.

A nagy vagyonok adóztatásának e magas küszöbe megállapításánál figyelembe vették a román állampolgárok vagyonának gyarapítására, valamint az általános jólét növelése érdekében üzletek fejlesztésére vonatkozó lehetőségük szükségességét, de azok kötelezettségét is, akiknek vagyona meghaladta a 10.000.000 eurós küszöböt, hogy különleges módon, személyesen és közvetlenül járuljanak hozzá annak az országnak az általános életszínvonala emeléséhez és fejlődéséhez, amelyben élnek és nyereséget érnek el; e különleges hozzájárulás egyszerre személyes és közérdek.

A X¹. CÍM három adóztatási küszöböt vezet be, éspedig:

évi 1 % mértékű szolidaritási adó a vagyon teljes értékéből azon természetes személy adózók esetében, akiknek a bevételei — a nyereségek, az ingó vagyonelemek és a vagyonukban az előző év december 31-én meglévő építmények értékével együtt — meghaladják a 10.000.000 eurót (tízmillió eurót);

évi 2 % mértékű szolidaritási adó a vagyon teljes értékéből azon természetes személy adózók esetében, akiknek a bevételei — a nyereségek, az ingó vagyonelemek és a vagyonukban az előző év december 31-én meglévő építmények értékével együtt — meghaladják a 100.000.000 eurót (százmillió eurót);

évi 3 % mértékű szolidaritási adó a vagyon teljes értékéből azon természetes személy adózók esetében, akiknek a bevételei — a nyereségek, az ingó vagyonelemek és a vagyonukban az előző év december 31-én meglévő építmények értékével együtt — meghaladják az 1.000.000.000 eurót (egymilliárd eurót);

A szolidaritási adót a teljes bevallott vagyonra számítják, és a törvényben megállapított mértékben mindaddig fizetendő, amíg a vagyon a törvényes küszöb alá nem csökken; így egyetlen olyan személyt sem adóztatnak meg, akinek vagyona nem haladja meg a 10.000.000 eurót, függetlenül a korábban birtokolt vagyontól.

A fizetendő szolidaritási adó megállapításához azok a természetes személyek, akiknek becsült vagyona meghaladja a 10.000.000 eurót, kötelesek évente az I. mellékletben megállapított vagyonbevallást készíteni; az utolsó adóévre vonatkozó éves vagyonbevallást a következő év március 25-éig bezárólag kell benyújtani.

A vagyon euró-egyenértékének meghatározásához az az átváltási árfolyam irányadó, amely annak az üzleti évnek a zárásakor volt érvényben, amelyben a bevételeket és nyereségeket elszámolták.

A szolidaritási adó az az eszköz, amellyel a nagy vagyonok birtokosai kinyilvánítják szolidaritásukat honfitársaikkal, és egyben az a mód, ahogyan hozzájárulnak annak az államnak a fejlődéséhez, amely megteremtette számukra a jelentős anyagi felhalmozás feltételeit.

A 4. cikk módosítja az Adótörvénykönyv 77. cikkének 3. bekezdését, és kiterjeszti a személyi levonások körét azon adózókra, akik egy vagy több személyt tartanak el, és akiknek bevétele a (2) bekezdésben előírt határ — nevezetesen 3.600 lej — és a 25.000 lejes határ között van, éspedig: → az indokok

„(i) azon adózók esetében, akik egy személyt tartanak el — a fizetendő jövedelemadó 20 %-a;

(ii) azon adózók esetében, akik két személyt tartanak el — a fizetendő jövedelemadó 30 %-a;

(iii) azon adózók esetében, akik három személyt tartanak el — a fizetendő jövedelemadó 40 %-a;

(iv) azon adózók esetében, akik négy vagy több személyt tartanak el — a fizetendő jövedelemadó 50 %-a.

Azon adózók esetében, akik havi 25.000 lejnél nagyobb bruttó bérjövedelmet érnek el, a személyi levonás nem jár.”

A levonások minden fajta jövedelemre járnak, azok többé nem kizárólag a bérjövedelmekre irányulnak, hogy az adózók minél szélesebb köre részesülhessen e adókedvezményekben.

A jövedelemadóból való levonások célja azon adózók támogatása, akik több személyt gondoznak (gyermekek, szülők, házastársak), és egyúttal a közepes jövedelmű, tevékeny személyek gyermekvállalásra ösztönzése; az állam közvetve (a jelen törvényben szabályozott személyi levonások útján) és közvetlenül (a törvényes gyermekpénz útján) átvállalja a gyermeknevelés költségeinek egy részét, a születési arány növelésére irányuló nemzeti politika részeként.

A jelen adószabályozás alkalmas a munka ösztönzésére, és közvetlen intézkedés a népességfogyás megállítására, valamint a diaszpórában élő románok hazatérésének ösztönzésére.

II. A tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai általi kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 256/2018. sz. törvény módosításai

Az energiaágazat, kiváltképp a tengeri földgázé, a nemzetgazdaság központi pillére. A jelenlegi helyzet — amelyet az árak ingadozása és az energiabiztonság szavatolásának szükségessége jellemez — felvetette annak szükségességét, hogy felülvizsgálják az e területen az adóztatást szabályozó jogszabályi keretet. Ebben az értelemben a 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítására irányuló tervezet egy sor olyan kiigazítást hoz, amely a kőolajmegállapodások jogosultjainak adóztatását növeli a tengeri kőolajperiméterek üzemeltetése tekintetében. Az adóztatás növelését gyakran kétkedéssel fogadják; a jelen esetben azonban az emellett szóló érvek számosak és jól megalapozottak.

Először is, a helyes és hatékony adóztatás hozzájárulhat az állami költségvetéshez, így többletforrásokat kínálva, amelyeket a kritikus infrastruktúrába, az oktatásba vagy az egészségügybe lehet befektetni. Sőt, egy olyan jövedelmező ágazatban, mint a földgázkitermelés, a nagyobb adó visszaszoríthatja a spekulációt, és ösztönözheti a hosszú távú befektetéseket, egyensúlyt teremtve a vállalatok nyeresége és a közjó között.

A jogszabály-módosítási tervezet szükségességének megértéséhez alapvető megérteni a tengeri többletbevételek adójának számítási képletét. E képletet az eladott földgáz súlyozott átlagára (PMPC) szerint igazítják ki, figyelembe véve a fogyasztói árindexet (IPC) is. Így az adóztatás alkalmazkodik a piaci feltételekhez, méltányos adóztatási szintet tartva fenn, amely a gazdasági valósághoz igazodik.

Az adószámítás e módszere méltányos hozzájárulást biztosít a kőolajvállalatok részéről a nemzeti költségvetéshez, anélkül hogy visszaszorítaná a feltárásba és fejlesztésbe irányuló befektetéseket. Ezenfelül a hangsúly az adóügyi átláthatóságon és kiszámíthatóságon van, lehetőséget adva az üzemeltetőknek arra, hogy tevékenységüket közép- és hosszú távon tervezzék.

A számítási képletet részletezve megállapítjuk, hogy az a földgáz árának három szintjére tagolódik, amelyek mindegyikének sajátos módja van az adóztatás alkalmazására. A 85 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő PMPC esetében alapképletet alkalmaznak, amely magában foglalja a számított többletbevételt és a levonható befektetések értékét. Ez a megközelítés ösztönzi a nyereségek visszaforgatását, és támogatja az ágazat fejlődését.

Annak szemléltetésére, hogyan működik ez a szerkezet, vegyünk 85 lej/MWh vagy annál kisebb gázárat. A tengeri többletbevételek adóját (IVST) úgy számítják ki, hogy a levonható befektetések értékét (VID) levonják a számított teljes adóból (IVSC). Amikor az ár 85 és 100 lej/MWh közé emelkedik, az adókulcs sávossá válik, nagyobb hozzájárulást tükrözve az állami költségvetéshez, de fenntartva a befektetési ösztönzést is.

Amikor a gáz súlyozott átlagára meghaladja a 100 lej/MWh-s küszöböt, a számítási képlet még összetettebbé válik, kiemelve annak szükségességét, hogy a többletbevételeket ársávokra osszák. Ez azt jelenti, hogy a 100 lej fölötti minden árszakaszra más adókulcsot alkalmaznak, így az adóhozzájárulás mértéke a piaci árak emelkedésével nő. Ez a megközelítés biztosítja az adóügyi méltányosságot, és elismeri a piac teljesítményét, ugyanakkor lehetővé teszi a kőolajmegállapodások jogosultjainak, hogy szilárd és kiszámítható adókeretet élvezzenek.

Ugyancsak fontos szempont a felszín feletti (upstream) szakaszban levonható befektetések értéke, mert ösztönzi a földgáz kitermeléséhez és feldolgozásához szükséges infrastruktúra visszaforgatását és folyamatos fejlesztését. Ez a politika nemcsak a gazdasági növekedést serkenti, hanem új munkahelyek teremtéséhez is hozzájárul, csökkentve így a munkanélküliséget, és hosszú távon a gazdasági jólétet szolgálva. A törvénytervezet másik döntő szempontja az, ahogyan a befektetések halmozott értékeit kezeli. Azzal, hogy engedi a levonható befektetések értékének havi csökkentését, olyan szerkezetet hoz létre, amely elismeri a vállalatok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tevékenységeiket megújítsák és javítsák. Ennek kedvező hatása lehet az energiahatékonyságra és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, összhangba hozva a tengeri energiaágazatot az ország fenntarthatósági és környezetvédelmi céljaival.

Ezen okokból, a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben, a világméretű gazdasági és ökológiai nyomás megköveteli annak újraértékelését, ahogyan a természeti erőforrásokat hasznosítják és mindebből következően megadóztatják. A tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai általi kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 256/2018. sz. TÖRVÉNY egy heves vita középpontjában áll, szilárd érvekkel, amelyek az adóztatás növelésének és a törvény módosításának szükségességét támasztják alá.

Az adóztatás növelése mellett szóló érvek:

1. Adóügyi méltányosság: Az egészséges adórendszer egyik alapelve a méltányosság. A tengeri kitermelés esetében a hasznosított erőforrások közjavak, és az előnyöknek az egész társadalomra ki kell terjedniük. Az adóztatás növelésével az állam biztosíthatná a földgázkitermelés előnyeinek méltányosabb elosztását, hozzájárulva így az infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás fejlesztéséhez.

2. Környezeti fenntarthatóság: A tengeri kitermelési tevékenységek jelentős hatással vannak a tengeri életközösségekre. A magasabb adók visszaszoríthatják a káros gyakorlatokat, és finanszírozhatnak környezetvédelmi terveket, részben ellensúlyozva az okozott károkat.

3. Befektetések a zöld technológiákba: A tiszta energiaforrásokra való áttérés ösztönzése alapvető. A tengeri kitermelésre kivetett adók növelése forrás lehet új, fenntartható technológiák kutatásának és fejlesztésének finanszírozására.

4. Energiabiztonság: Az adók növelése serkentheti az energiahatékonyságot és csökkentheti a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való függést, ugyanakkor sokszínűbbé téve az ország energiaforrásait és előmozdítva az energiafüggetlenséget.

A 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítása azonnali szükség, tekintettel arra, hogy a törvény felülvizsgálatát és korszerűsítését nemcsak az ingadozó gazdasági és ökológiai helyzet követeli meg, hanem az energiapiac mozgása és a műszaki haladás is. A javasolt módosítások nemcsak méltányosabb és fenntarthatóbb adóztatásra irányulnak, hanem a piaci feltételekhez való fokozott alkalmazkodóképességre is, hogy hatékonyan lehessen válaszolni a jövőbeli kihívásokra. Melléklet — A tengeri többletbevételek adójának számítási képlete. A törvény mellékletében bemutatott számítási képlet alapvető az adóztatási szerkezet megértéséhez és az adók alkalmazásának átláthatóságához. Ez határozza meg, hogyan számítják ki a többletbevételeket a földgázárak ingadozása szerint.

Sávos rendszer ez, amelyet úgy alakítottak ki, hogy tükrözze egyaránt a gáztermelés változó költségeit és a nemzetközi piaci árak ingadozását. Így biztosított a közvetlen összefüggés a tengeri kitermelés jövedelmezősége és a kőolajmegállapodások jogosultjainak az állami költségvetéshez való hozzájárulása között. A képlet részletezése a mellékletben szerepel az adó megértésének és kiszámításának megkönnyítése végett. Ez több tényezőt vesz figyelembe, például a földgáz súlyozott átlagárát (PMPC), a 2012-es beszerzési árat, évente az inflációs indexszel kiigazítva (PRC), valamint az eladott gázmennyiségeket (VGC). Ezenfelül különös figyelmet fordítanak a felszín feletti szakaszban levonható befektetésekre (VID), amelyek további befektetéseket ösztönöznek a feltárásba és a termelésbe — ezek alapvetőek a földgázkitermelési képesség fenntartásához és növeléséhez.

A tengeri többletbevételek adóztatásának műszaki részletei: A képlet alkalmazásának szemléltetésére vegyük azt, hogy a földgáz súlyozott átlagára 90 lej/MWh. A képlet szerint a tengeri periméterekből származó többletbevételt (VS) a PMPC és egy referenciaár (PRC) különbségeként számítják ki, megszorozva az eladott gázmennyiséggel (VGC). A fizetendő adó (IVST) a levonható befektetések értékének (VID) a számított teljes adóból (IVSC) való levonásának eredménye lesz. Így a képlet biztosítja, hogy az adóztatás arányos legyen a keletkezett többletbevételekkel, méltányos és ösztönző adókeretet kínálva a kőolajmegállapodások jogosultjainak. Sőt, biztosítja, hogy a jövedelmezőség minden növekedése — amelyet a földgázárak emelkedése okoz — megfelelően tükröződjék az állami költségvetéshez való hozzájárulásban.

A 256/2018. sz. TÖRVÉNY adóztatásának növelése és módosítása mellett szóló érvek számosak és sokfélék, és az adóügyi méltányosság, az ökológiai fenntarthatóság, valamint az energiabiztonság előmozdításának elvein alapulnak. A jogszabályi keret újragondolásával és a tengeri többletbevételek adója számítási képletének kiigazításával Románia biztosíthatja a természeti erőforrások kitermeléséből származó előnyök méltányosabb elosztását, védve a környezetet és serkentve az újítást a megújuló energiák területén.

Végső soron a javasolt módosítások nemcsak a piac azonnali szükségleteire és az ökológiai követelményekre válaszolnak, hanem elő is készítik a talajt egy ellenállóbb és a fosszilis tüzelőanyagoktól kevésbé függő gazdaság számára. Az ilyen megközelítés létfontosságú ahhoz, hogy eligazodjunk a változó világméretű energiatájban, és hogy Romániát felelős és haladó szereplőként helyezzük el a nemzetközi energiaporondon. Végezetül: az adóztatás növelése és a 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítása szükséges lépések ahhoz, hogy a nemzeti érdekeket összehangoljuk a világméretű mozgással, és hogy fenntartható jövőt építsünk. E változások nemcsak Románia méltányossági és fenntarthatósági elvek iránti elkötelezettségét fogják tükrözni, hanem az energiaágazatban az újítás és a haladás serkentőjeként is szolgálnak majd. Ugyancsak e kiigazításokkal cél a nemzeti jogszabályok összehangolása az európai irányelvekkel és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, valamint a CO₂-kibocsátás csökkentésére vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal. Ez előrelépés a körforgásos gazdaság és az erőforrások hatékonyabb felhasználása felé, amelyben a környezetre gyakorolt hatás a legkisebb, a gazdasági előnyök pedig a legnagyobbak.

Az adóreform másik fontos szempontja az átláthatóság és a felelősségre vonhatóság ösztönzése a kőolajiparban. Az adószámítás világos és részletes keretének megállapításával a vállalatokat arra késztetik, hogy bevételeiket pontosan jelentsék, és méltányosan járuljanak hozzá az állami költségvetéshez.

Ez a közbizalom növekedéséhez vezethet abban a tekintetben, ahogyan a természeti erőforrásokat kezelik, és amilyen előnyöket ezek a társadalom egészének hoznak. Ezenfelül a javasolt jogszabály-módosítások hozzájárulnak majd egy kiszámíthatóbb és szilárdabb üzleti környezet megteremtéséhez az energiaágazat befektetői számára. A méltányos és átlátható adórendszer alapvető a hosszú távú befektetések vonzásához és megtartásához, amelyek létfontosságú elemei Románia fenntartható gazdasági fejlődésének.

Végül, de nem utolsósorban ki kell emelni azt a szerepet, amelyet az adózás a gazdasági magatartás alakításában játszik. Az adók és illetékek kiigazításával az állam befolyásolhatja az energiaipar irányát, előnyben részesítve az újító és környezetkímélő megoldásokat azokkal a hagyományosakkal szemben, amelyek károsan hatnak a környezetre és a közegészségre.

Végezetül: az adóreform a tengeri energiaágazatban olyan szükség, amelyet nem lehet halogatni, és döntő lépést jelent Románia nemzetközi mércékhez és fenntartható fejlődési célokhoz való igazításában. Az adóztatás növelése és a 256/2018. sz. TÖRVÉNY felülvizsgálata nemcsak arra ad lehetőséget, hogy nagyobb költségvetési bevételt biztosítsunk, hanem arra is, hogy felelős magatartást mozdítsunk elő a kitermelő iparban, összhangban a legjobb világméretű gyakorlatokkal. A javasolt jogszabályi reformot úgy kell tekinteni, mint az ország jövőjébe való befektetést, amely hosszú távon hozhat előnyöket, és hozzájárulhat a jövő nemzedékeinek jólétéhez. Ezáltal Románia a természeti erőforrások kezelésében és a fenntartható fejlődést, valamint a környezetvédelmet szolgáló adópolitikák alkalmazásában a jó gyakorlat példájává válhat.

3. szakasz — A 227/2015. sz. TÖRVÉNY és a 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítási tervezetének társadalmi-gazdasági hatása

1. Impactul macroeconomic

Az adójogszabályok — vagyis az Adótörvénykönyvről szóló törvény és a tengeri kőolajműveletekről szóló törvény — módosításának gazdasági hatása: Egy ország gazdaságát közvetlenül befolyásolják azok az adójogszabályok, amelyek a pénzügyi források beszedésének és elosztásának módját szabályozzák. Az Adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény és a 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosításai jelentős hatással lesznek a román gazdaságra.

I. Modificarea Legii Codului Fiscal

1. A 18¹. és a 18². cikk bevezetése: Az első jelentős javasolt változás a 18¹. cikk bevezetése a 227/2015. sz. törvénybe, amely különleges adózási rendet ír elő azon adóalanyok számára, akik meghaladnak bizonyos bevételi küszöböket. Ez az intézkedés a nagy társaságokra irányulónak tűnik, 1%-os, 2%-os vagy 3%-os sávos adókulcsot vetve ki a nyilvántartott bevételek szerint. Az ilyen sávos adózási megközelítés célja az, hogy méltányosabb hozzájárulást biztosítson az állami költségvetéshez az élenjáró vállalatok részéről. A 18². cikk különleges adózási rendet vezet be a kőolajágazat vállalatai számára, 5%-os adókulccsal a 10 millió eurónál nagyobb éves bevételekre. E változás visszaszoríthatja az adóelkerülést, és serkentheti az átláthatóságot egy olyan ágazatban, amelyet gyakran érnek bírálatok a megfelelő adófedezet hiánya miatt. Mindazonáltal fontos felmérni, hogy ez az adókulcs nem szorítja-e vissza a befektetéseket egy Románia energiabiztonsága szempontjából létfontosságú területen. → az indokok

2. A nagy nyugdíjak adóztatásának módosításai: Másik jelentős módosítás a 101. cikk kiigazítása, amely a nyugdíjak adóztatására irányul. Az új megfogalmazás 10%-os kulcsot javasol a nyugdíjakból származó havi adóköteles jövedelemre, és 90%-os kulcsot a jövedelem azon részére, amely meghaladja az országos bruttó minimálbér tizenegyszeresét. Ez az intézkedés alkalmas az adóteher újraelosztására, igazodva az adóügyi méltányosság elveihez.

3. A nagy vagyonok adójának bevezetése: Másik újító szempont a „A nagy vagyonok adója” elnevezésű X¹. Cím bevezetése, amely szolidaritási adó kivetését írja elő a tetemes vagyonnal rendelkező természetes személyekre. Az adó kulcsai a vagyon összértéke szerint különböznek: 1%-ot, 2%-ot vagy 3%-ot állapítanak meg a bizonyos küszöböket meghaladó halmozott jövedelmekre. Ez az intézkedés a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségről szóló világméretű viták összefüggésében születik, és lépés az adóterhek méltányosabb elosztása felé. Mindazonáltal alapvető elemezni azt a hatást, amelyet a tőke mozgására és a befektetésekre gyakorol majd.

4. A személyi levonások kiigazítása: A 77. cikk a személyi levonások kiigazítását veti fel azon adóalanyok számára, akiknek havi bruttó jövedelme bizonyos küszöbök közé esik. Ez olyan intézkedés, amely ösztönözheti a fogyasztást, és kedvezően hathat a gazdaságra a lakosság vásárlóerejének serkentése révén. Így elismerik és jutalmazzák azok adóügyi erőfeszítését, akiknek családi kötelezettségeik vannak, pénzügyi támogatást nyújtva nekik az eltartott személyek számával arányos adómentességek útján.

II. A tengeri kőolajműveletekről szóló 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítása

A 256/2018. sz. törvény módosításai alapvetőek annak megértéséhez, hogyan fejlődik majd az energiaágazat, kiváltképp a tengeri kőolajműveleteké. Egy olyan világméretű környezetben, amelyben az energiaátmenet mind fontosabbá válik, az adószabályozásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy egyaránt támogassa a környezetvédelmet és a gazdasági versenyképességet.

1. A tengeri kőolajműveletek végrehajtásához szükséges intézkedések megállapítása

A 256/2018. sz. törvény 1. cikkét úgy módosítják, hogy jogi világosságot biztosítson, és megállapítsa a tengeri kőolajműveletek végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ez a tisztázás létfontosságú új befektetők vonzásához, valamint szilárd és kiszámítható szabályozási keret fenntartásához, amely lehetővé teszi a befektetések hosszú távú tervezését.

2. Egyes rendelkezések hatályon kívül helyezése és a jogszabályok összehangolása: A 2. cikk m), n), o), p) és r) pontjának hatályon kívül helyezésével egyszerűsödnek és a nemzetközi mércékhez igazodnak a hatályos jogszabályok. Ez az intézkedés javíthatja a romániai üzleti környezet megítélését, és hozzájárulhat az európai energiapiacba való jobb beilleszkedéshez. → az indokok

3. A tengeri kőolajtevékenységekre alkalmazandó adózási rend módosításai: A 18. cikk a bányajáradék szintjének és a kőolaj-bányajáradék százalékos kulcsainak fenntartását javasolja a tengeri kőolajmegállapodások jogosultjai számára. Ez az adóügyi folytonosság alapvető a befektetői bizalom fenntartásához és a folyamatban lévő tervek pénzügyi megrendülésének elkerüléséhez. Az adóügyi szilárdság kulcsfontosságú tényező a hosszú távú befektetési döntésekben, és ez a módosítás tiszteletben tartja a román állam befektetők felé tett vállalásait.

4. A tengeri többletbevételek adóztatása: A 19. cikk a tengeri többletbevételek adóztatásának rendszerét vezeti be, amelynek célja az állami költségvetés bevételeinek növelése a földgáz eladási árai és egy 2012-ben megállapított referenciaár közötti különbségek megadóztatása révén. Ez az adózási rendszer nagyobb átláthatóságot serkenthet a földgáz kereskedelmében, és biztosíthatja, hogy a gázkitermelés előnyei az állam bevételeiben is megjelenjenek. Mindazonáltal elemezni kell, hogy ez az adó nem érinti-e a végső fogyasztóknál az árak versenyképességét, és nem hat-e kedvezőtlenül a földgázforrások feltárása és hasznosítása terén hozott befektetési döntésekre.

5. A földgáz eladása központosított piacokon: A 20. cikk módosításaival bevezetik a tengeri kőolajmegállapodások jogosultjainak azt a kötelezettségét, hogy a földgáz 90%-os hányadát központosított piacokon adják el. Ez az intézkedés hozzájárulhat a földgázpiac nagyobb versenyképességéhez és az árak átláthatóbb kialakulásához. Ugyanakkor döntő fontosságú annak biztosítása, hogy e rendelkezések ne vezessenek piaci torzulásokhoz vagy a szabad verseny útjában álló akadályok létrejöttéhez. → az indokok

6. Külön számla létrehozása befektetések céljára. A 19. cikk (8) bekezdése előírja a többletbevételek adójának beszedését egy külön számlára, amely a földgáz-infrastruktúra finanszírozására szolgál. Ez az intézkedés alkalmas az energetikai infrastruktúra fejlesztésének felgyorsítására és Románia energiabiztonságának támogatására. Mindazonáltal fontos figyelemmel kísérni e pénzeszközök felhasználásának hatékonyságát annak biztosítása végett, hogy valóban kedvező hatással legyenek a gazdaságra. → az indokok

7. Jogi keret megvalósítása a tengeri kőolajműveletek végzésére. A 34. cikk bevezeti annak lehetőségét, hogy a tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodásokhoz kiegészítő okiratokat kössenek, ami lehetővé teszi az új jogszabályi feltételekhez való alkalmazkodást. Ez fontos lépés az állam és a kőolajvállalatok közötti fennálló szerződési keret rugalmasabbá tételében és korszerűsítésében, biztosítva így, hogy a feltárási és hasznosítási tevékenységek jobb feltételek mellett folytatódhassanak. Következtetések: Az adójogszabályok módosítására irányuló javaslatokat elemezve megállapítható, hogy azok az állami költségvetés bevételeinek növelésére és az adóteher méltányosabb elosztásának előmozdítására irányulnak. A sávos adókulcsok bevezetése a nagy társaságok és a nagy vagyonnal rendelkező személyek számára merész lépés a méltányosabb és nagyobb társadalmi felelősséget mutató adóztatás felé.

11. A versenykörnyezetre és az állami támogatások területére gyakorolt hatás

Nem esik ide

2. Az üzleti környezetre gyakorolt hatás

Az utóbbi években a romániai adójogszabályok fejlődése az üzleti világ számos szereplőjének figyelmét felkeltette, mind a hazaiakét, mind a nemzetköziekét. A 227/2015. sz. törvénnyel az Adótörvénykönyvön és a kapcsolódó jogszabályokon végrehajtott módosítások szerepe az, hogy az adókeretet a gazdasági valósághoz és a környezeti követelményekhez igazítsák. Részletesen elemezni fogjuk e módosítások hatását, különös hangsúlyt fektetve az üzleti világ szempontjából leglényegesebb cikkekre.

I. Az Adótörvénykönyvön végrehajtott módosítások

1. Különleges rend a nagy adóalanyok számára: A 18¹. és 18². cikk bevezetése az Adótörvénykönyvbe az adóteher kiegyensúlyozására irányuló intézkedés a jelentős éves bevétellel rendelkező adóalanyok esetében. A bevételi küszöb szerinti sávos adókulcsok alkalmazásával az állam célja az adóteher jobb elosztásának serkentése, és egyben a közkiadások finanszírozásához szükséges források biztosítása. Így azok az adóalanyok, akik meghaladják a 10 millió eurós küszöböt, 1%-os adót fizetnek; azok, akik meghaladják a 100 millió eurót, 2%-kal járulnak hozzá; az 1 milliárd eurót meghaladó bevételek esetében pedig az adókulcs 3%. Ez a sávos szerkezet kedvezően hathat az üzleti világra a nyereségek visszaforgatásának ösztönzése és a hosszú távú növekedés támogatása révén. Ugyanakkor ezekkel az intézkedésekkel a nagyméretű adóalanyokat közvetlenül felelőssé teszik azért, hogy bevételeik nagyságával arányosan járuljanak hozzá az állami költségvetéshez. Ez nagyobb méltányossághoz vezethet a társadalomban és a források hatékonyabb újraelosztásához.

2. A nagy nyugdíjak adója: Az Adótörvénykönyv 101. cikke (2) bekezdésének módosításai szintén jelentősek: 10%-os adót vetnek ki a nyugdíjakból származó havi adóköteles jövedelemre, a nyugdíjnak az országos bruttó minimálbér tizenegyszeresét meghaladó része után pedig az adókulcs 90%. Ez olyan intézkedés, amely a különnyugdíjak adóztatási szintjének kiigazítására irányul — a közéletben gyakran vitatott tárgykör, amely számos ellenkezést váltott ki. E módosítással a törvényhozó a nyugdíjrendszer kiegyensúlyozására és az egyenlőtlenségek csökkentésére törekszik.

3. A nagy vagyonok adója: A X¹. CÍM bevezetése az Adótörvénykönyvbe „A nagy vagyonok adója” elnevezéssel a tetemes vagyonnal rendelkező természetes személyekre alkalmazott sávos adózás egy formáját veti fel. Az 500¹—500⁵. cikk 1%-os, 2%-os és 3%-os adókulcsokat állapít meg, sávosan alkalmazva a vagyon összértéke szerint, a 10 millió eurós küszöbtől kezdve. Ez az adóügyi kezdeményezés úgy értelmezhető, mint lépés a nagyobb társadalmi igazságosság és az adóteher méltányosabb elosztásának biztosítása felé.

Másfelől a 10 millió eurós küszöböt meghaladó adóalanyok éves vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége az átláthatóság és az adóellenőrzés eszközeként szolgálhat, hozzájárulva az adóelkerülés elleni küzdelemhez és az adófegyelem növeléséhez.

4. A személyi levonások: Másik jelentős változás a személyi levonások kiigazítása az eltartott személyek száma szerint. Ez különösen a gyermekes családokra irányul, és célja az adóteher csökkentése azon adóalanyok esetében, akiknek családi kötelezettségeik vannak. A 77. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének módosítása 20%-tól 50%-ig terjedő sávos levonásokat ír elő a fizetendő jövedelemadóból, az eltartott személyek száma szerint. Így ösztönzik a családok támogatását, és elismerik azok fontosságát a társadalom szerkezetében. Ez az intézkedés kedvezően hathat az életszínvonalra, és serkentheti a népesség növekedését, egyben lépés egy emberibb és a polgárok szükségleteire jobban figyelő adópolitika felé.

II. A tengeri kőolajműveletekről szóló 256/2018. sz. törvényen végrehajtott módosítások

A tengeri kőolajműveletekre vonatkozó jogszabályok szintén jelentős kiigazítások tárgyát képezték. A 256/2018. sz. törvénnyel bevezetett módosítások főképp a bányajáradékok szintjére, a többletbevételek adóztatására, valamint a természeti erőforrások tengeri periméterekben való hasznosításának feltételeire irányulnak.

1. Sajátos adózási rend megállapítása: A 18. cikk tisztázza a bányajáradék szintjének és a kőolaj-bányajáradék százalékos kulcsainak alkalmazását a tengeri kőolajmegállapodások jogosultjai számára. Jóllehet ez műszaki és összetett terület, a módosítások lényege az, hogy a kőolajmegállapodások teljes időtartama alatt szilárd adózási rendet alkalmazzanak, kiszámíthatóságot és világosabb adókeretet kínálva a befektetőknek. Ez döntő fontosságú egy olyan ágazatban, ahol a befektetések óriásiak, a tervezés időtávja pedig hosszú.

2. A befektetések levonhatósága: Különösen fontos szempont a levonható befektetésekre vonatkozó, a 19. cikkben leírt szabályozás. Itt kimondják, hogy a többletbevételek adójából való levonás számításánál figyelembe vett befektetéseket nem veszik számításba a nyereségadó adóügyi eredményénél. Ez azt jelenti, hogy a felszín feletti (upstream) szakaszba irányuló befektetések a nyereségadó számításánál nem levonhatók, de levonhatók a tengeri többletbevételek adójából. A levonhatóság e szerkezete ösztönzi a nyereségek visszaforgatását a feltárási és hasznosítási tevékenységekbe, hozzájárulva így a kőolajágazat fenntartható fejlődéséhez.

3. A tengeri többletbevételek adója: A 19. cikk a tengeri többletbevételek adóját olyan adóként határozza meg, amely a belföldi termelésű földgáz eladási ára és egy 2012-ben megállapított referenciaár közötti különbségre alkalmazandó. Ez az adó arra irányul, hogy megragadja a vállalatok által a földgázpiaci árak ingadozása folytán szerzett többletnyereség egy részét. Az adószámítás hányadai úgy vannak tagolva, hogy tükrözzék az árkülönbségeket, a felszín feletti szakaszba irányuló befektetések levonása pedig legfeljebb egy meghatározott hányadra korlátozott annak biztosítása végett, hogy az állam méltányos részt kapjon a többletnyereségből. Ez az adóintézkedés vegyes hatással lehet az energiapiacra: egyfelől ösztönzi a hatékonyságot és az erőforrások körültekintő kezelését, másfelől befolyásolhatja az energiaágazat vállalatainak befektetési döntéseit.

4. A földgáz eladása: A 20. cikk kötelezővé teszi a tengeri kőolajmegállapodások jogosultjai számára, hogy központosított piacokon kössenek szerződéseket a lekötött földgáz legalább 90%-os hányadának eladására. Ez a követelmény előmozdítja az átláthatóságot és a versenyt a földgázpiacon, és alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az árak szilárdságához, valamint biztosítsa az erőforrásokhoz való méltányos hozzáférést a piac valamennyi szereplője számára. A világos és megkülönböztetéstől mentes kereskedési keret megállapításával cél egyaránt a fogyasztók érdekeinek védelme és az egészséges versenykörnyezet megteremtése a termelők számára.

5. A rendelkezések be nem tartásának büntetése: A jogszabály-módosítások újdonsága a 19. és 20. cikk rendelkezéseinek be nem tartására kivetett jelentős büntetések bevezetése. A 25. cikk szerint a kötelezettségek be nem tartása az érintett vállalatnak a szabályszegés megállapítása szerinti évi árbevétele 30%-áig terjedő bírságot vonhat maga után. Ez az állam határozottabb hozzáállását tükrözi az adószabályok érvényesítésében, és lépés az energiaágazatban a szabálykövetés biztosítása felé. Ezen intézkedésekkel cél a szabálytalan adóügyi magatartás visszaszorítása, és hangsúlyt kap a jogszabályok betartásának fontossága.

Következtetések: A román adójogszabályok legutóbbi módosításai azt a törekvést tükrözik, hogy az adórendszert a jelenlegi gazdasági mozgáshoz és a fenntartható fejlődés szükségleteihez igazítsák. A nagy adóalanyokra kivetett sávos adókulcsoktól a tengeri kőolajműveletek adózási rendjének kiigazításáig e változások célja az adóteher kiegyensúlyozása, a befektetések serkentése, valamint az átláthatóság és a méltányosság előmozdítása az üzleti világban. E módosítások hatása összetett, és a tevékenységi ágazat, valamint a gazdasági szereplők nagysága szerint különbözőképpen fog megnyilvánulni.

3. Az Adótörvénykönyv és a kőolajjogszabályok módosításainak társadalmi hatása Romániában

I. Az Adótörvénykönyv módosításai

1. Különleges rend a nagy jövedelmű adóalanyok számára. A sávos adó bevezetése a nagyon nagy éves jövedelemmel rendelkező adóalanyok számára merész lépés az adóügyi méltányosság irányába. Ez az intézkedés csökkentheti a gazdasági különbségeket, és hozzájárulhat a javak méltányosabb újraelosztásához. Ugyancsak: a társadalom leggazdagabb tagjai hozzájárulásának növelésével az állam többletforrásokat halmozhat fel az infrastruktúrába, az oktatásba és az egészségügybe irányuló befektetésekhez, ami az egész lakosság javát szolgálja.

2. A nagy nyugdíjak adóztatása. Az Adótörvénykönyv módosítása, amely 10%-os adókulcsot vet ki a nyugdíjból származó jövedelmekre, és kiváltképp 90%-os kulcsot a nyugdíj bizonyos felső határt meghaladó részére, a társadalmi szolidaritás intézkedésének tekinthető. Ez segíthet a nyugdíjrendszer kiegyensúlyozásában és hosszú távú fenntarthatóságának biztosításában — kiváltképp fontos szempont a jelenlegi népesedési helyzetben.

3. A nagy vagyonok adója. Az a javaslat, hogy szolidaritási adót vessenek ki a nagy vagyonokra, erős jelzés a tetemes jövedelemmel és vagyonnal rendelkezők társadalmi felelőssége felé. E kezdeményezésnek alapvető szerepe lehet az egyenlőtlenségek enyhítésében és olyan közérdekű tervek finanszírozásában, amelyek hozzájárulnak a közösségek fejlődéséhez és a szegénység csökkentéséhez.

4. A módosított személyi levonások. A személyi levonások kiigazítása a közepes és nagy jövedelmű adóalanyok esetében ösztönözheti a gazdasági növekedést. E levonásokkal további támogatást nyújtanak azoknak a családoknak, amelyeknek eltartott személyeik vannak, serkentve így a fogyasztást és a befektetéseket, és kedvezően hatva a gazdaság egészére. Ezenfelül azzal, hogy e levonásokat a nagy jövedelmeknél korlátozzák, biztosított, hogy az adókedvezmények a lakosság azon rétegeihez jussanak, amelyeknek a leginkább szükségük van támogatásra.

II. A kőolajjogszabályok módosításai

1. Intézkedések megállapítása a tengeri műveletekre. A tengeri kőolajműveleteket szabályozó törvény módosításai világosságot és jogi szilárdságot hoznak — alapvető szempontok a befektetők vonzásához és az energiaágazat fejlődéséhez. E változások a földgáztermelés növekedéséhez és Románia behozataltól való függésének csökkenéséhez vezethetnek, aminek közvetlen hatása van a nemzeti energiabiztonságra és a fogyasztói árakra.

2. A tengeri többletbevételek adóztatása. A kőolajvállalatok által szerzett többletbevételek megadóztatása fontos bevételi forrás az állam számára, amelyet infrastrukturális tervekbe vagy a társadalom más létfontosságú területeibe lehet visszaforgatni. Ez az intézkedés biztosítja, hogy az ország természeti erőforrásainak előnyei méltányosan oszoljanak meg valamennyi polgár között.

3. Átláthatóság a földgáz eladásában. A földgáz egy százalékos hányada központosított piacokon való eladásának kötelezővé tétele növeli az átláthatóságot és a versenyt az ágazatban. Ez jobb árakhoz vezethet a fogyasztók számára és mozgalmasabb piachoz, kedvező hatásokkal a nemzetgazdaságra.

4. Befektetések a gázinfrastruktúrába. Azzal, hogy a tengeri többletadókat a gázinfrastruktúra finanszírozására irányítják, biztosított egy hatékony és korszerű energiarendszer kifejlesztése. A földgázhoz való jobb hozzáférés serkentheti a térségi gazdasági fejlődést, és csökkentheti az energiaköltségeket a fogyasztók és a vállalkozások számára, hozzájárulva így az életszínvonal emelkedéséhez.

Következtetések. A jelen írásban elemzett jogszabály-módosítások a nagyobb társadalmi méltányosság és a nagy jövedelműek felelősségre vonhatósága felé irányuló hozzáállást tükrözik. Ugyancsak arra irányulnak, hogy növeljék az energiaágazat hatékonyságát és teljesítményét, közvetlen előnyökkel a gazdaságra és a társadalomra nézve. A változó világméretű gazdasági helyzetben e kiigazítások fontos lépéseket jelenthetnek Románia hosszú távú szilárdsága és jóléte felé.

4. A környezetre gyakorolt hatás

Nem esik ide.

5. Egyéb tájékoztatás

Nem esik ide.

5. szakasz — A jelen normatív aktus hatásai a hatályos jogszabályokra

a) hatályos normatív aktusok, amelyek a normatív aktus tervezetének hatálybalépése folytán módosulnak vagy hatályukat vesztik:

Se va modifica az Adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény;

Módosul a tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai általi kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 256/2018. sz. törvény

Összegezve: a 227/2015. sz. törvénynek 2 módosított cikke, 9 hozzáadott cikke és 0 hatályon kívül helyezett cikke van, amelyekhez egy melléklet járul,

a 256/2018. sz. törvénynek pedig 10 módosított cikke van, valamint módosított melléklete

b) az új rendelkezések megvalósítása során kidolgozandó normatív aktusok: nem azonosítottak.

1¹. A normatív aktus tervezetének összeegyeztethetősége a közbeszerzések területére vonatkozó jogszabályokkal. Nem esik ide.

2. A normatív aktus tervezetének megfelelése a közösségi jogszabályoknak azon tervezetek esetében, amelyek közösségi rendelkezéseket ültetnek át. Az e területre vonatkozó közösségi jogszabályokban nem azonosítottak okiratokat.

3. A közösségi normatív aktusok közvetlen alkalmazásához szükséges normatív intézkedések. Nem esik ide.

4. Az Európai Unió Bíróságának határozatai. Nem esik ide.

5. Egyéb normatív aktusok és/vagy nemzetközi okiratok, amelyekből kötelezettségek erednek. Nem esik ide.

6. Egyéb tájékoztatás. Nem esik ide.

7. szakasz — A normatív aktus tervezetének kidolgozására és megvalósítására vonatkozó nyilvános tájékoztatási tevékenységek

1. A polgári társadalom tájékoztatása a normatív aktus kidolgozásának szükségességéről. Az Alkotmány felülvizsgálatáról szóló törvény tervezete 18 hónapon át nyilvános vita tárgyát képezte, és e nyílt egyeztetések közvetlen eredménye.

2. A polgári társadalom tájékoztatása a normatív aktus tervezetének megvalósítása nyomán a környezetre gyakorolt esetleges hatásról, valamint a polgárok egészségére és biztonságára vagy a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokról. Nem esik ide.

3. Egyéb tájékoztatás. Nem esik ide.

8. szakasz — Megvalósítási intézkedések

1. A normatív aktus tervezetének a központi és/vagy helyi közigazgatási hatóságok általi alkalmazására vonatkozó intézkedések — új szervek létrehozása vagy a meglévő intézmények hatáskörének kiterjesztése. Nem esik ide.

2. Egyéb tájékoztatás. Nem azonosítottak

ROMÁNIA PARLAMENTJE

SZENÁTUS · KÉPVISELŐHÁZ

A NEMZETI SZOLIDARITÁS TÖRVÉNYE —

A NAGY ÜZLETEK ÉS VAGYONOK MEGADÓZTATÁSÁNAK TÖRVÉNYE

PROIECT LEGISLATIV DE MODIFICARE

A CODULUI FISCAL

az Adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény és

A LEGII nr. 256 din 12 noiembrie 2018

a tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai általi kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről

Kiindulva abból az alkotmányos elvből, amely szerint Románia szociális állam (az Alkotmány 1. cikkének (3) bekezdése), amely polgárainak szolidaritására épül (az Alkotmány 4. cikkének (1) bekezdése),

tekintettel az adók és illetékek beszedése egyszerűsítésének és hatékonyabbá tételének szükségességére, ami alkalmas a kiszámíthatóság, de a gazdaság versenyképességének növelésére is,

figyelemmel a születések számának ösztönzésére, valamint az állam által a családtagok útján közvetve nyújtható társadalmi védelem mértékének növelésére,

de a munka ösztönzésének és a szociális segélyek arányának csökkentése szükségességére is,

Elfogadja a jelen törvényt:

I. modificare a Legii 227/2015:

1. A 18. cikk után bevezetik a 18¹. és 18². cikket a következő tartalommal: → az indokok

„18¹. CIKK — Különleges rend a 10 000 000 eurót meghaladó éves bevételt elérő adóalanyok számára

1. Azok az adóalanyok, akik a 10 000 000 euró lej-egyenértékét meghaladó bevételt értek el, kötelesek a nyilvántartott bevételekre alkalmazott 1%-os kulcsú adó megfizetésére. Az euró-egyenérték megállapításához az az árfolyam irányadó, amely annak a pénzügyi évnek a zárásakor volt érvényben, amelyben a bevételeket nyilvántartásba vették.

2. Azok az adóalanyok, akik a 100 000 000 euró lej-egyenértékét meghaladó bevételt értek el, kötelesek a nyilvántartott bevételekre alkalmazott 2%-os kulcsú adó megfizetésére. Az euró-egyenérték megállapításához az az árfolyam irányadó, amely annak a pénzügyi évnek a zárásakor volt érvényben, amelyben a bevételeket nyilvántartásba vették.

3. Azok az adóalanyok, akik az 1 000 000 000 euró lej-egyenértékét meghaladó bevételt értek el, kötelesek a nyilvántartott bevételekre alkalmazott 3%-os kulcsú adó megfizetésére. Az euró-egyenérték megállapításához az az árfolyam irányadó, amely annak a pénzügyi évnek a zárásakor volt érvényben, amelyben a bevételeket nyilvántartásba vették.

18². CIKK — Különleges rend a kőolajtermékek és származékaik kitermelése, finomítása vagy forgalmazása jellegű tevékenységet folytató adóalanyok számára

„Azok az adóalanyok, akik a kőolajtermékek és származékaik kitermelése, finomítása vagy forgalmazása jellegű tevékenységet folytatnak, és éves bevételük meghaladja a 10 000 000 eurót — ideértve azokat a jogi személyeket is, amelyek e bevételeket a jelen cikkben előírt tevékenységekre kötött társulási szerződés alapján érik el —, kötelesek a nyilvántartott bevételekre alkalmazott 5%-os kulcsú adó megfizetésére.”

2. Az Adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény 101. cikkének (2) bekezdése módosul, és a következő tartalmú lesz:

„(2) Az adót a nyugdíjakból származó havi adóköteles jövedelemre alkalmazott 10%-os adókulcs, illetve a nyugdíjnak az országos bruttó minimálbér tizenegyszeresét meghaladó különbözetéből származó havi adóköteles jövedelemre alkalmazott 90%-os kulcs útján számítják ki.”

3. A X. CÍM után bevezetik a X¹. CÍMET, amelynek megnevezése „A NAGY VAGYONOK ADÓJA” lesz, és a következő tartalmú lesz:

„500¹. cikk. Azok a természetes személy adóalanyok, akiknek a nyereségek, az ingó eszközök és az építmények — amelyek a megelőző év december 31-i napján vagyonukban megvannak — értékével összesített jövedelme meghaladja a 10 000 000 eurót, kötelesek a vagyon összértékének évi 1%-át kitevő szolidaritási adó megfizetésére.

500². cikk. Azok a természetes személy adóalanyok, akiknek a nyereségek, az ingó eszközök és az építmények — amelyek a megelőző év december 31-i napján vagyonukban megvannak — értékével összesített jövedelme meghaladja a 100 000 000 eurót, kötelesek a vagyon összértékének évi 2%-át kitevő szolidaritási adó megfizetésére.

500³. cikk. Azok a természetes személy adóalanyok, akiknek a nyereségek, az ingó eszközök és az építmények — amelyek a megelőző év december 31-i napján vagyonukban megvannak — értékével összesített jövedelme meghaladja az 1 000 000 000 eurót, kötelesek a vagyon összértékének évi 3%-át kitevő szolidaritási adó megfizetésére.

500⁴. cikk. Az euró-egyenérték megállapításához az az árfolyam irányadó, amely annak a pénzügyi évnek a zárásakor volt érvényben, amelyben a jövedelmeket és a nyereségeket nyilvántartásba vették.

500⁵. cikk. 1.) Azok a természetes személy adóalanyok, akiknek a nyereségek, az ingó és ingatlan eszközök, valamint az építmények — amelyek a megelőző év december 31-i napján vagyonukban megvannak — értékével összesített jövedelme meghaladja a 10 000 000 eurót, kötelesek évente vagyonnyilatkozatot készíteni; az utolsó módosított adóévre vonatkozó éves vagyonnyilatkozatot a következő év március 25. napjáig bezárólag kell benyújtani.

(2) A vagyonnyilatkozatokat írásban, saját felelősségre teszik, és tartalmazzák a nyilatkozattevő, házastársa, valamint eltartott gyermekei jogait és kötelezettségeit, az 1. sz. Melléklet szerint.”

4. A 77. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése módosul, és a következő tartalmú lesz: → az indokok

„Azon adóalanyok esetében, akik 3 600 lej és 20 000 lej közötti havi bruttó jövedelmet érnek el, a személyi levonást a következőképpen nyújtják:

(i) azon adóalanyok esetében, akiknek egy eltartott személyük van — a fizetendő jövedelemadó 20%-a;

(ii) azon adóalanyok esetében, akiknek két eltartott személyük van — a fizetendő jövedelemadó 30%-a;

(iii) azon adóalanyok esetében, akiknek három eltartott személyük van — a fizetendő jövedelemadó 40%-a;

(iv) azon adóalanyok esetében, akiknek négy vagy több eltartott személyük van — a fizetendő jövedelemadó 50%-a.

Azon adóalanyok esetében, akik 20 000 lejnél nagyobb havi bruttó bérjövedelmet érnek el, személyi levonást nem nyújtanak.”

II. modificare a LEGII nr. 256/2018:

1. Az 1. cikk módosul és kiegészül, és a következő tartalmú lesz: → az indokok

„(1) A jelen törvény megállapít egyes intézkedéseket, amelyek szükségesek a kőolajlelőhelyek feltárására, fejlesztésére, hasznosítására és felhagyására irányuló kőolajműveletek, valamint a kőolajműveletekhez tartozó kútmunkálatok végrehajtásához, amelyeket a tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai végeznek, összhangban a jogosultak és az Ásványi Erőforrások Országos Ügynöksége — a továbbiakban ANRM — között kötött kőolajmegállapodások rendelkezéseivel.

(2) Abban az esetben, ha valamely jogosult olyan kőolajmegállapodásban részes, amely egyaránt vonatkozik szárazföldi és tengeri kőolajperiméterekre, vagy egyaránt jogosultja egy vagy több, szárazföldi kőolajperiméterekre vonatkozó és tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodásnak, a jelen törvény rendelkezéseit csak a tengeri kőolajperiméterek tekintetében végzett kőolajműveletekre kell alkalmazni.”

A 2. cikkben hatályon kívül helyezik az m), n), o), p) és r) pontot. → az indokok

A 18. cikk módosul, és a következő tartalmú lesz: → az indokok

„18. cikk. – A tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó, a jelen törvény hatálybalépésének napján folyamatban lévő kőolajmegállapodások jogosultjaira e megállapodások teljes időtartama alatt a bányajáradék szintje, a kőolaj-bányajáradék százalékos kulcsai, az e kulcsokhoz tartozó bruttó termelési küszöbök, valamint a jelen törvény hatálybalépésének napján hatályos törvények alapján végzett feltárási, fejlesztési, hasznosítási és felhagyási tevékenységekre alkalmazandó sajátos adózási rend vonatkozik.”

A 19. cikkben, a (11) bekezdés után bevezetik a (12) bekezdést: → az indokok

„(12) A többletbevételek adójából való levonás számításánál figyelembe vett befektetéseket nem veszik számításba a nyereségadó fizetési időszakainak adóügyi eredményénél, abban az értelemben, hogy ezekre nem fogadnak el adócsökkentést/adómentességet vagy költséglevonást, mivel ezek a nyereségadó számításánál nem levonhatónak minősülnek.”

A 19. cikk módosul, és a következő tartalmú lesz: → az indokok

„19. cikk. – (1) A tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai — ideértve azok leányvállalatait és/vagy az ugyanahhoz a gazdasági érdekcsoporthoz tartozókat is —, amelyek ténylegesen egyaránt végeznek kitermelési tevékenységet és az e periméterekből kitermelt földgáz eladására irányuló tevékenységet, kötelesek a tengeri többletbevételek adójának kiszámítására, bevallására és megfizetésére.

(2) Többletbevétel alatt a tengeri periméterekből származó saját belföldi termelésű eladott földgáz súlyozott átlagára és a belföldi termelésű földgáznak a lakossági és nem lakossági ügyfelek számára 2012-ben irányadó beszerzési ára — azaz 45,71 lej/MWh — közötti különbséget kell érteni, megszorozva a tengeri periméterekből származó belföldi termelésű eladott gázmennyiségekkel.

(3) Az (1) bekezdésben előírt tengeri többletbevételek adóját egy vagy — esettől függően — több számítási hányadnak a tengeri periméterekből kitermelt földgáz eladásából szerzett többletbevételekre való alkalmazása útján számítják ki, ahogyan azokat a 2. sz. melléklet szerint megállapítják; ebből az adóból levonják a felszín feletti (upstream) szakaszba irányuló befektetések értékét. A tengeri többletbevételek adója figyelembe veszi az ANRM által a bányajáradékok számítására megállapított referenciaárat. A referenciaár alatt lebonyolított ügyleteket a referenciaáron adóztatják. Az adó számítási hányadait a tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai által alkalmazott földgáz-eladási árak alapján számítják ki, az alábbi ártáblázat szerint, amelyet 2019. január 1-jétől kezdve évente kiigazítanak a fogyasztói árak éves indexével, az alábbiak szerint:

a többletbevétel 50%-a a 85 lej/MWh-ig bezárólag terjedő árak esetében;

b) a 85 lej/MWh-nál nagyobb és 100 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő árak alkalmazása nyomán szerzett többletbevételek 15%-a;

c) a 100 lej/MWh-nál nagyobb és 115 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő árak alkalmazása nyomán szerzett többletbevételek 30%-a;

d) a 115 lej/MWh-nál nagyobb és 130 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő árak alkalmazása nyomán szerzett többletbevételek 35%-a;

e) a 130 lej/MWh-nál nagyobb és 145 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő árak alkalmazása nyomán szerzett többletbevételek 40%-a;

f) a 145 lej/MWh-nál nagyobb és 160 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő árak alkalmazása nyomán szerzett többletbevételek 50%-a;

g) a 160 lej/MWh-nál nagyobb és 175 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő árak alkalmazása nyomán szerzett többletbevételek 55%-a;

h) a 175 lej/MWh-nál nagyobb és 190 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő árak alkalmazása nyomán szerzett többletbevételek 60%-a;

i) a 190 lej/MWh-nál nagyobb árak alkalmazása nyomán szerzett többletbevételek 70%-a.

(4) A felszín feletti (upstream) szakaszba irányuló befektetések levonásának felső határa nem haladhatja meg a tengeri többletbevétel-adó összegének 30%-át.

(5) Az (1) bekezdésben előírt gazdasági szereplők havonta számítják ki, vallják be és fizetik meg a tengeri többletadót, annak a hónapnak a 25. napjáig, amely azt a hónapot követi, amelyre az adót fizetni kell.

(6) A tengeri többletbevételek adójára vonatkozó bevallás mintáját és tartalmát az Országos Adóügyi Igazgatási Ügynökség elnökének rendelete állapítja meg, a jelen törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül.

(7) Amennyiben a jelen rendelkezések alkalmazása szükségessé teszi a tengeri többletbevételek adójára vonatkozó útmutatók kibocsátását, ezeket a közpénzügyi miniszter és az energiaügyi miniszter közös rendeletével bocsátják ki, az ANRM véleményével.

(8) A tengeri periméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai által többletbevételek adójaként fizetendő összegeket egy külön számlán szedik be, amelyet a földgáz-elosztóhálózatok létesítésének és bővítésének, valamint az országos földgázszállító rendszerre való csatlakozásoknak a finanszírozására, továbbá kormányhatározattal megállapított egyéb befektetésekre használnak. A beszedett összegek elosztása kormányhatározattal történik. A többletbevételek adójának beszedését az Országos Adóügyi Igazgatási Ügynökség kezeli, a 207/2015. sz. törvény szerint, annak utólagos módosításaival és kiegészítéseivel.

(9) A felszín feletti (upstream) szakaszba irányuló befektetéseknek a hatályos jogszabályok szerint a könyvelésben nyilvántartott halmozott értékét — a jelen törvény hatálybalépésétől addig a hónapig, amelyre a tengeri többletbevételek adóját számítják —, valamint az ANRM által a kőolajmegállapodások alapján megvalósított és jóváhagyott munkaprogramokból származó befektetések értékét, amelyeket a jelen törvény hatálybalépésének napjáig a könyvelésben nyilvántartásba vettek, havonta csökkentik a felszín feletti szakaszba irányuló befektetéseknek a tengeri többletbevételek adójából levont értékével. A levonásokat az ANRM által jóváhagyott és a hatályos törvények szerint a könyvelésben nyilvántartott, felszín feletti szakaszba irányuló befektetések halmozott értékének eléréséig alkalmazzák.

(10) Azon befektetések elidegenítése esetén, amelyekre a (3) és (4) bekezdésben előírt levonást igénybe vették, a nyújtott levonást levonják a felszín feletti szakaszba irányuló befektetések halmozott értékéből, az átengedett befektetések értéke és a felszín feletti szakaszban azon referencia-időszakban nyilvántartott befektetések értéke közötti arány szerint, amelyben a levonást nyújtották.

(11) A többletbevételek adójából való levonás számításánál figyelembe vett befektetések nem képezhetik más levonások tárgyát.”

A 20. cikk módosul és kiegészül, és a következő tartalmú lesz: → az indokok

„20. cikk. – A villamos energiáról és a földgázról szóló 123/2012. sz. törvény 177. cikkének rendelkezéseitől eltérve — annak utólagos módosításaival és kiegészítéseivel —, a tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodások jogosultjai, ideértve azok leányvállalatait és/vagy az ugyanahhoz a gazdasági érdekcsoporthoz tartozókat is, a jelen törvény hatálybalépésének napjától kezdve, amennyiben egy naptári évben földgáz eladására szerződnek a nagykereskedelmi piacon, kötelesek abban a naptári évben, amelyben a földgázt szállítják, központosított piacokon szerződéseket kötni — átlátható, nyilvános és megkülönböztetéstől mentes módon, az Országos Energiaügyi Szabályozó Hatóság, a továbbiakban ANRE, által kibocsátott szabályozásoknak megfelelően — legalább akkora földgázmennyiség eladására, amely nem lehet kevesebb annál, mint amit a saját termelésű, az adott naptári évben való szállítással lekötött földgázmennyiség 90%-os százalékos hányada képvisel, eladói minőségükben. A központosított piacokon átlátható, nyilvános és megkülönböztetéstől mentes módon lekötött földgázmennyiséget az ANRE által véleményezett eljárás alapján adják el, úgy, hogy a földgáz vásárlóit ne lehessen az eladó által előírt legkisebb mennyiség megvásárlásához kötni.”

A 21. cikk módosul és kiegészül, és a következő tartalmú lesz: → az indokok

„21. cikk. – A 20. cikkben előírt százalékos hányad a megállapodások teljes időtartama alatt változatlan marad.”

A 25. cikkben, az m) pont után hozzáadják az n) pontot a következő tartalommal: → az indokok

„n) a 19. és 20. cikk rendelkezéseinek a kőolajmegállapodások jogosultjai általi be nem tartását a szabályszegés megállapítása szerinti évi árbevétel 30%-ának megfelelő bírsággal büntetik.

A 33. cikk módosul, és a következő tartalmú lesz: → az indokok

„33. cikk. – A jelen törvény hatálybalépésének napjától kezdve a tengeri kőolajmegállapodások esetében nem alkalmazandók a földgázágazatban az árak szabályozásának megszüntetése nyomán szerzett többletbevételek adójának bevezetéséről szóló 7/2013. sz. kormányrendelet — amelyet a 73/2018. sz. törvény módosításokkal jóváhagyott, annak utólagos módosításaival és kiegészítéseivel — rendelkezései, sem a földgáztól eltérő természeti erőforrások hasznosításának adóztatására vonatkozó egyes különleges intézkedések bevezetéséről szóló 6/2013. sz. kormányrendelet — amelyet a 261/2013. sz. törvény módosításokkal és kiegészítésekkel jóváhagyott, annak utólagos módosításaival — rendelkezései.”

A 34. cikk módosul, és a következő tartalmú lesz: → az indokok

„34. cikk. – A 18., 19. és 21. cikk rendelkezéseinek alkalmazása végett az ANRM és a kőolajmegállapodások jogosultjai kiegészítő okiratokat köthetnek a jelen törvény hatálybalépésének napján koncesszióba adott tengeri kőolajperiméterekre vonatkozó kőolajmegállapodásokhoz.”

Anexa nr. 1

VAGYONNYILATKOZAT

Alulírott ____________________________________ , személyi azonosító szám ____________, ______ sorozatú, _______________ számú személyazonossági igazolvánnyal/útlevéllel igazolt, lakóhelye: _______________________________________________________________________________, román állampolgársággal és ____________________ állampolgársággal (ha van ilyen)

ismerve a Büntető törvénykönyv 326. cikkének a nyilatkozatokban való hamisításra vonatkozó rendelkezéseit, valamint az adóelkerülésről szóló 241/2005. sz. törvény 9. cikkének rendelkezéseit,

saját felelősségemre kijelentem, hogy családommal együtt olyan vagyonnal rendelkezem, amelyet[1] _______________________________________ értékre becsülök, és amelynek részét képezik a következők:

I. Bunuri imobile

1. Terenuri

MEGJEGYZÉS: Be kell vallani a más országokban lévőket is.

Cím vagy körzet · Kategória* · A szerzés éve · Terület · Részesedési hányad · A szerzés módja · Jogosult

* A megjelölt kategóriák a következők: (1) mezőgazdasági; (2) erdészeti; (3) belterületi; (4) víztükör; (5) egyéb külterületi földkategóriák, ha polgári forgalomban vannak.

*2) A „Jogosult” rovatban a saját javak esetében a tulajdonos nevét kell megemlíteni (a jogosult, a házastárs, a gyermek), a közös tulajdonban lévő javak esetében pedig a részesedési hányadot és a résztulajdonosok nevét.

2. Épületek

MEGJEGYZÉS: Be kell vallani a más országokban lévőket is.

Cím vagy körzet · Kategória* · A szerzés éve · Terület · Részesedési hányad · A szerzés módja · Jogosult

* A megjelölt kategóriák a következők: (1) lakás; (2) lakóház; (3) nyaraló; (4) kereskedelmi/termelő helyiségek.

*2) A „Jogosult” rovatban a saját javak esetében a tulajdonos nevét kell megemlíteni (a jogosult, a házastárs, a gyermek), a közös tulajdonban lévő javak esetében pedig a részesedési hányadot és a résztulajdonosok nevét.

II. Bunuri mobile

1. Gépjárművek/személygépkocsik, traktorok, mezőgazdasági gépek, motorcsónakok, jachtok és egyéb szállítóeszközök, amelyek a törvény szerint nyilvántartásba vételre kötelezettek

Jelleg · Márka · Darabszám · Gyártási év · Részesedési hányad · A szerzés módja · Jogosult

MEGJEGYZÉS: Meg kell említeni a tulajdonban lévő valamennyi vagyontárgyat, függetlenül attól, hogy azok a nyilatkozattétel időpontjában Románia területén vannak-e vagy sem. 2. Nemesfémek, ékszerek, művészeti és egyházi tárgyak, művészeti és éremgyűjtemények, a nemzeti vagy egyetemes kulturális örökség részét képező tárgyak formájában lévő javak, amelyek összesített értéke meghaladja az 5 000 eurót

Rövid leírás · A szerzés éve · Részesedési hányad · Becsült érték

MEGJEGYZÉS: Meg kell említeni a tulajdonban lévő valamennyi vagyontárgyat, függetlenül attól, hogy azok a nyilatkozattétel időpontjában Románia területén vannak-e vagy sem.

III. Active financiare

1. Bankszámlák és bankbetétek, befektetési alapok, a megtakarítás és befektetés egyenértékű formái, ideértve a hitelkártyákat is, ha ezek összesített értéke meghaladja az 5 000 eurót

A kezelő intézmény és annak címe · Típus · Pénznem · Nyitás éve · Egyenleg / naprakész érték

MEGJEGYZÉS: Be kell vallani a külföldi bankokban vagy pénzügyi intézményekben lévőket is. * A megjelölt kategóriák a következők: (1) folyószámla vagy azzal egyenértékű (ideértve a kártyát is); (2) bankbetét vagy azzal egyenértékű; (3) befektetési alapok vagy azokkal egyenértékűek, ideértve a magánnyugdíjalapokat vagy egyéb felhalmozásos rendszereket (a megelőző adóévre vonatkozókat kell bevallani).

2. Kihelyezések, közvetlen befektetések és nyújtott kölcsönök, ha ezek összesített piaci értéke meghaladja az 5 000 eurót

Kibocsátó / A társaság, amelyben a személy részvényes vagy tag/kölcsön kedvezményezettje · Típus · Értékpapírok száma / Részesedési hányad · Naprakész összérték

MEGJEGYZÉS: Be kell vallani a külföldi befektetéseket és részesedéseket is

× A megjelölt kategóriák a következők: (1) birtokolt értékpapírok (államkötvények, jegyek, kötvények); (2) részvények vagy üzletrészek kereskedelmi társaságokban; (3) saját névben nyújtott kölcsönök.

3. Egyéb, nettó jövedelmet termelő eszközök, amelyek összesítve meghaladják az évi 5 000 euró egyenértékét:

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..…………………………..

MEGJEGYZÉS: Be kell vallani a külföldön lévőket is.

IV. A nyilatkozattevő és családtagjai jövedelmei, amelyeket az utolsó lezárt adóévben értek el (az Adótörvénykönyvről szóló 571/2003. sz. törvény 41. cikke szerint, annak utólagos módosításaival és kiegészítéseivel)

MEGJEGYZÉS: Be kell vallani a külföldről származó jövedelmeket is.

Ki érte el a jövedelmet · A jövedelem forrása · Értékpapírok száma / Részesedési hányad · Az évente kapott jövedelem

Venituri din salarii

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Önálló tevékenységből származó jövedelmek

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Önálló tevékenységből származó jövedelmek

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Javak használatának átengedéséből származó jövedelmek

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Befektetésekből származó jövedelmek

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Venituri din pensii

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Ipari tevékenységből származó jövedelmek

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Venituri din jocuri de noroc

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

Venituri din alte surse

1.1. Titular

1.2. Házastárs

1.3. Copii

A jelen nyilatkozat közokirat, és a benne említett adatok pontatlanságáért vagy hiányos voltáért a büntetőtörvény szerinti felelősséget vonja maga után.

A kitöltés dátuma ..............................

Aláírás ..............................

Anexa nr. 2

A tengeri többletbevételek adójának számítási képlete

A tengeri periméterekből származó saját belföldi termelésű eladott földgáz súlyozott átlagárának — a továbbiakban PMPC — szintje szerint a következő számítási képleteket kell alkalmazni:

1. ha a PMPC kisebb vagy egyenlő 85 lej/MWh-val, esettől függően az IPC-vel kiigazítva, a fizetendő teljes tengeri többletbevétel-adót a következő képlettel számítják ki:

IVST = IVSC - VID

IVSC = ISO_85 = 0,50 × VS_85 VS_85 = (PMPC – PRC) × VGC VID = min (VI, 0,3 × IVSC)

unde:

IVST – a fizetendő teljes tengeri többletbevétel-adó; IVSC – a számított teljes tengeri többletbevétel-adó;

ISO_85 – a fizetendő tengeri többletbevétel-adó, amelyet 85 lej/MWh-nál kisebb vagy azzal egyenlő PMPC mellett számítanak;

VS_85 – venitul suplimentar din perimetrele offshore, calculat la PMPC mai mic sau egal cu 85 lei/MWh;

PMPC – a tengeri periméterekből származó saját belföldi termelésű eladott földgáz súlyozott átlagára vagy — esettől függően — a referenciaár;

PRC – a belföldi termelésű földgáznak a lakossági és nem lakossági ügyfelek számára 2012-ben irányadó beszerzési ára, azaz 45,71 lej/MWh, 2019. január 1-jétől kezdve évente az IPC mértékével kiigazítva;

VGC – a tengeri periméterekből származó belföldi termelésű eladott gázmennyiségek;

IPC – a megelőző év fogyasztói árainak éves indexe, amelyet Románia Országos Statisztikai Intézete közzétesz;

VID – a felszín feletti (upstream) szakaszba irányuló levonható befektetések értéke;

VI – a felszín feletti (upstream) szakaszba irányuló befektetések halmozott értéke, ahogyan azt a 19. cikk (9) bekezdése előírja, amelyet havonta csökkentenek a levont VID értékével;

2. Abban az esetben, ha a PMPC 85 lej/MWh és 100 lej/MWh között van, ez utóbbival bezárólag, esettől függően az IPC-vel kiigazítva, a fizetendő teljes tengeri többletbevétel-adót a következőképpen számítják ki:

IVST = IVSC - VID

IVSC = 0,5 × (85 - PRC) × VGC + ISO ISO = CI × VS

VS = (PMPC - PB) × VGC

VID = min (VI, 0,5 × IVSC) unde:

ISO – a földgáz eladásából származó többletbevételekre számított tengeri többletadó, 85 lej/MWh és 100 lej/MWh közötti — ez utóbbival bezárólag —, esettől függően az IPC-vel kiigazított PMPC-árak alkalmazása nyomán;

CI – a földgáz eladásából származó többletbevételek adókulcsa [15% – a 19. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint], amely a 85 lej/MWh és 100 lej/MWh közötti — ez utóbbival bezárólag — PMPC-árak alkalmazása nyomán érvényes;

PB – a megfelelő számítási sáv legkisebb alapára; a 85 lej/MWh és 100 lej/MWh közötti — ez utóbbival bezárólag — PMPC-árak esetében ez 85 lej/MWh;

VS – a tengeri periméterekből származó többletbevétel, amelyet a földgáz 85 lej/MWh és 100 lej/MWh közötti — ez utóbbival bezárólag — PMPC-áron való eladásából számítanak;

3. Abban az esetben, ha a PMPC meghaladja a 100 lej/MWh-t, esettől függően az IPC-vel kiigazítva, a fizetendő teljes tengeri többletbevétel-adót a következőképpen számítják ki:

IVST = IVSC - VID

IVSC = 0,5 × (85 - PRC) × VGC + ISO VID = min (VI, 0,5 × IVSC)

- ISO – a tengeri többletadók összege, amelyeket a 19. cikk (3) bekezdésének b)–i) pontja szerint minden egyes ársávra kiszámítanak, azaz:

ISO = ISO1 + ISO2 +...+ ISOi

ISOi – a 2. pont szerinti számítási képlettel számítják ki, ahol a megfelelő kifejezések jelentése a következő:

CI – a földgáz eladásából származó többletbevételek adókulcsa, a 19. cikk (3) bekezdésének b)–i) pontja szerinti minden egyes megfelelő ársávra;

PB – a megfelelő számítási sáv legkisebb alapára, amelyet 2019. január 1-jétől kezdve évente az IPC-vel igazítanak ki;

VS – a tengeri periméterekből származó többletbevétel, minden egyes megfelelő ársávra kiszámítva.

Számítási példa: 1 MWh VGC-mennyiségnek 110 lej/MWh eladási áron való eladása esetén a fizetendő teljes tengeri többletbevétel-adót a fenti képletek alkalmazásával a következőképpen számítják ki:

IVST = IVSC – VID = 17,037-5,1111 = 11,9259 lei

IVSC = 0,5×(85 - PRC)×VGC + ISO = 0,5×(85-45,71)×1+5,25 = 17,037 lei

ISO = CI1 × VS1 + CI2 × VS2 = 0,15×15 +0,5×10 = 5,25 lei

VID = 0,5×IVSC=0,3×17,037=5,1111 lei unde:

CI1 = 0,15 – a földgáz eladásából származó tengeri többletbevételek adókulcsa (15%), amely a 85 lej/MWh és 100 lej/MWh közötti — ez utóbbival bezárólag — árak alkalmazása nyomán érvényes, a 19. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint;

CI2 = 0,3 – a földgáz eladásából származó tengeri többletbevételek adókulcsa (30%), amely a 100 lej/MWh és 115 lej/MWh közötti — ez utóbbival bezárólag — árak alkalmazása nyomán érvényes, a 19. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerint;

VS1 = (100−85)×1 = 15 lej — a tengeri periméterekből származó többletbevétel, amelyet a 100 lej/MWh és a 85 lej/MWh közötti különbségként számítanak;

VS2 = (110−100)×1 = 10 lej — a tengeri periméterekből származó többletbevétel, amelyet a PMPC (a megadott példában 110 lej/MWh) és a 100 lej/MWh (a sáv legkisebb alapára) közötti különbségként számítanak;”

A Szenátus elnöke · A Képviselőház elnöke

[1] Azok a román állampolgárok töltik ki, akiknek vagyonát tízmillió eurót meghaladó értékre becsülik.