Indoklás — Szolidaritási törvény

A tervezet teljes szövege — lásd itt. A tervezetről szóló facebookos feljegyzések: 140. sz.; 152. sz.; 157. sz.; 164. sz.; 207. sz.; 226. sz.; 227. sz.; 228. sz.; többek között.

INDOKLÁS

1. szakasz – A jogszabálytervezet címe

„Törvény a nemzeti szolidaritásról és a nagy üzleti tevékenységek és vagyonok megadóztatásáról”

2. szakasz – A jogszabály kibocsátásának indoka

A jelenlegi helyzet leírása

Az utóbbi években — egyfelől amiatt a gazdaságot ért kedvezőtlen hatás miatt, amelyet a járvány idején számos ágazatban a tevékenység befagyasztása okozott, másfelől a gazdasági növekedésnek az ország határainál kirobbant háború keltette bizonytalanságok és félelmek miatti lassulása következtében — jelentős költségvetési egyensúlyhiányok keletkeztek, amelyeket a nagyszámú gyógyszerkészítmény beszerzésére, valamint a Románia külpolitikájával összhangban nyújtott humanitárius és katonai támogatásra fordított költségvetési kiadások növekedése idézett elő. A leírt helyzet kiélezte mind a már meglévő költségvetési gondokat, mind azokat a társadalmi bajokat, amelyekkel országunk 2019 végén szembenézett; ezért az államnak sürgősen intézkedéseket kell hoznia a költségvetési bevételek növelésére, valamint azoknak a személyeknek a védelmére, akiket a társadalmi bajok a legsúlyosabban érintenek, tudniillik azon adóalanyokéra, akiknek több eltartottjuk van; ez utóbbi intézkedés egyúttal alkalmas a születések számának ösztönzésére is, ami a román állam egyik legfőbb és legsürgetőbb gondja.

Ez a helyzet sürgős intézkedéseket kíván a társadalmi szolidaritás növelésére egyfelől azon természetes és jogi személyek, akiknek anyagi helyzete szilárd és megerősödött, másfelől a hátrányos helyzetű rétegek között — ez utóbbiakat viselte meg a legjobban az elmúlt négy év, és anyagi helyzetük szüntelenül romlik. Ugyanakkor ezek az intézkedések összekapcsolódnak a nagy hozzájárulók ösztönzését célzó intézkedésekkel, valamint olyan adóügyi lépésekkel, amelyek egyszerűbbé, kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá teszik az adók beszedését; így elkerülhetők az adóhatóság esetleges visszaélései vagy korrupciós cselekményei, és megszűnik annak a lehetősége is, hogy a nagy adóalanyok a román állammal szemben tisztességtelen „adóoptimalizálásokat” hajtsanak végre.

2. Tervezett változások

A nemzeti szolidaritásról és a nagy üzleti tevékenységek és vagyonok megadóztatásáról szóló törvény pontszerű módosításokat hoz az adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvényben, valamint az offshore kőolajperimétereket érintő kőolajmegállapodások jogosultjai által végzett kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 256/2018. sz. törvényben. Céljuk a költségvetési bevételek növelése a nagy jogi és természetes személy adóalanyok megadóztatása útján, bevételi, illetve vagyoni küszöbökhöz kötött rögzített százalékos kulcsokkal, hogy fedezhetők legyenek a több eltartottal rendelkező adóalanyoknak nyújtott adókedvezmények. Éspedig:

I. Az adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvényben eszközölt módosítások:

→ a cikk szövege Az 1. cikk az adótörvénykönyv 18. cikke után három új cikket iktat be, amelyek különleges adózási rendet vezetnek be a 10.000.000 eurónál nagyobb éves bevételt elérő jogi személy adóalanyok egyes csoportjaira. Ennek érdekében a 18. cikk után beiktatásra kerül a 18¹., a 18². és a 18³. cikk, amelyek a romániai nagy jogi személy adóalanyok árbevételi küszöbeihez és tevékenységük jellegéhez igazodó adózási rendet szabályozzák. Ez az intézkedés alkalmas a nagy adóalanyok tevékenységének ösztönzésére és a gazdasági versenyképesség fokozására. Lényegében a szabályozás olyan árbevétel-adó küszöböket vezet be a nagy adóalanyokra, amelyek hasonlítanak az adótörvénykönyv III. címében már meglévőkhöz, ahol a romániai mikrovállalkozások árbevétel-adózásának rendje van szabályozva.

Kiindulva abból a sikerből, amelyet az alacsony kulcsú árbevétel-adó szabályozása hozott — az utóbbi évek nemzeti gazdaságának egyik legfőbb fejlődési tényezője, egyszersmind vonzerő számos külföldi gazdasági szereplő számára, akik éppen ezért az adózási mód miatt választották Romániát —, ugyanennek az adózási módnak a szimmetrikus kiterjesztése a nagy adóalanyokra olyan intézkedés, amely ösztönzi ezek gazdasági fejlődését, és nagy tőkéket és kereskedelmi társaságokat vonz országunkba, Romániát ezáltal fontos szereplővé téve a nagy üzleti tevékenységek befogadásában és ösztönzésében Európában és a világban.

Nyilvánvaló továbbá, hogy az árbevételre vetített adókulcsok megállapítása alkalmas arra, hogy növelje az adójogi szabályok kiszámíthatóságát a gazdasági szereplő számára, és ugyanakkor megkönnyítse a nagy adóalanyok által a román államnak fizetendő adók megállapítását és befizetését. Ez utóbbi hatás célja, hogy elkerülhetők legyenek azok a hibák, amelyek a jelenlegi szabályozásban az adóköteles nyereség kiszámításakor az adóalanynál fölmerülhetnek, és hogy korlátozza a gazdasági szereplők érintkezését a román adóhatóság ügynökeivel az adóellenőrzések alkalmával — ez pedig alkalmas az adóhatóság munkájának hatékonyabbá tételére és a nagy adóalanyok adóellenőrzésével megbízott személyzet létszámának csökkentésére.

Ennek jegyében a 18¹. cikk beiktatása az adótörvénykönyvbe három adóküszöböt hoz a nagy adóalanyok számára:

Az (1) bekezdés 1%-os kulcsot ír elő az egyes adóévekben elért bevételekre azon „adóalanyok esetében, akik lej-egyenértékben 10.000.000 eurót (tízmillió eurót) meghaladó bevételt értek el”; a (2) bekezdés 2%-os kulcsot vezet be a bevételekre azon adóalanyok esetében, akik lej-egyenértékben 100.000.000 eurót (egyszázmillió eurót) meghaladó bevételt értek el; a (3) bekezdés pedig 3%-os kulcsot állapít meg azon adóalanyok bevételeire, akik lej-egyenértékben 1.000.000.000 eurót (egymilliárd eurót) meghaladó bevételt értek el. Az euró-egyenérték megállapításához az az árfolyam irányadó, amely annak a pénzügyi évnek a zárásakor érvényes, amelyben a bevételeket elszámolták.

Amint látható, az 1%-tól 3%-ig terjedő, a nagy adóalanyok bevételeire alkalmazott adóküszöbök bevezetése hasonló és szimmetrikus a mikrovállalkozások adózási rendjével; ez alkalmas arra, hogy a nagy adóalanyokat a kisvállalkozókkal azonos módon és szimmetrikusan ösztönözze, megkülönböztetés nélkül alkalmazva az egyik országosan és nemzetközileg is legnagyobbra tartott adójogi megoldást.

→ a cikk szövege A 18². cikk az adótörvénykönyvbe az előző cikkben megállapított szabály alóli első kivételt hozza a nagy adóalanyokra: új, 5%-os kulcsot vezet be az elszámolt bevételekre azon nagy adóalanyok esetében, akik kőolajtermékek és azok származékainak finomításával vagy forgalmazásával foglalkoznak, és éves bevételük meghaladja a 10.000.000 eurót. Ez a megemelt kulcs hasonló a már meglévőhöz, amely „az éjszakai bárok, éjszakai klubok, diszkók és kaszinók jellegű tevékenységet folytató adóalanyokra vonatkozó különleges rendet” szabályozza, és egyfelől azt a statisztikailag igazolt kivételes helyzetet veszi tekintetbe, amely szerint a nemzetgazdaság nehézségeitől függetlenül — járvány, háborús helyzet az ország határainál — a fent említett területeken tevékenykedő vállalatok nyereségessége növekszik, másfelől pedig azt a sikert és térnyerést, amelyet az üzleti tevékenység egy már 5%-os, évente elszámolt bevételre vetített adóval sújtott területen mutat.

Hasonlóképpen és ugyanezen okokból a 18³. és a 18⁴. cikk a 18². cikkben előírtakhoz hasonló kivételeket iktat be az adótörvénykönyvbe azon adóalanyokra, akik nyerskőolaj- és földgázkitermelés jellegű tevékenységet folytatnak, valamint azon adóalanyokra, akik villamosenergia-szállítás és -elosztás jellegű tevékenységet végeznek.

Ugyanígy a 18⁵. cikk további kivételt vezet be, ezúttal a pénzügyi közvetítés jellegű tevékenységet folytató adóalanyokra; ide tartoznak — a felsorolás kimerítő volta nélkül — a pénzközvetítési tevékenységek, amelyek magukban foglalják a bankok, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek tevékenységét, a postai úton történő hitelátutalási rendszer tevékenységét és a takarékpénztárak postai tevékenységét, a lakásvásárlásra szakosodott intézmények (lakástakarék-bankok) hitelnyújtását, a postai megbízáson (fizetési megbízáson) alapuló pénzügyi tevékenységeket, továbbá a holdingok, a befektetési alapok és más hasonló pénzügyi szervezetek tevékenységét, a pénzügyi lízinget, valamint az egyéb hitelezési tevékenységeket, mint például azokat a pénzügyi szolgáltatásokat, amelyek elsősorban a pénzközvetítésben részt nem vevő intézmények általi kölcsönnyújtásra vonatkoznak, ahol a hitelnyújtás sokféle alakot ölthet: kölcsön, jelzáloghitel, hitelkártya és így tovább.

Az intézkedés — hasonlóan a 18². cikkben előírthoz — azt vette tekintetbe, hogy ezek az adóalanyok gazdaságilag és társadalmilag nehéz időszakokban jelentős bevételnövekedést könyveltek el, miközben nyereségességük megmagyarázhatatlanul egy helyben állt a költségek növekedése miatt.

Mindezek az okok igazolják a 10.000.000 eurónál nagyobb éves bevétellel rendelkező, a fent említett területeken tevékenykedő nagy adóalanyokra vonatkozó, az éves bevétel 5%-át kitevő különleges adóküszöb bevezetését, tudniillik a kőolajtermékek kitermelése, finomítása vagy forgalmazása jellegű tevékenységet folytató nagy adóalanyokra, valamint a pénzügyi közvetítés jellegű tevékenységet folytató nagy adóalanyokra.

→ a cikk szövege A 2. cikk módosítja az adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény 2. bekezdését, és megadóztatja a különnyugdíjakat: 90%-os adókulcsot vezet be a nyugdíjnak az országos bruttó minimálbér tizenegyszeresét meghaladó részéből származó havi adóköteles jövedelemre.

E kulcs és e küszöb megállapításánál tekintetbe vétetett, hogy a 153/2017. sz. törvény szerint Románia elnökének törvényes járandósága az országos bruttó minimálbér tizenkétszerese, valamint az, hogy elvi szinten senkinek sem volna szabad az állam konszolidált költségvetéséből nagyobb összeget kapnia, mint amennyit a román állam legfőbb méltósága, Románia elnöke kap.

Ezen okokból és ebből az elvből kiindulva állapíttatott meg a 90%-os adókulcs a nyugdíjnak az országos bruttó minimálbér tizenegyszeresét meghaladó részéből származó havi adóköteles jövedelemre; így 90%-os adó terhel minden olyan nyugdíjból származó összeget, amely meghaladja az országos bruttó minimálbér tizenegyszeresét.

→ a cikk szövege A 3. cikk új címet iktat be az adótörvénykönyvbe: a X. cím után bekerül a X¹. cím, amelynek megnevezése „A NAGY VAGYONOK ADÓJA” lesz; a szabályozás Romániában első ízben vezet be olyan adót, amelyet a 10.000.000 eurónál (tízmillió eurónál) nagyobb vagyonnal rendelkező természetes személy adóalanyok tartoznak fizetni.

A szabályozás a román adójogba bevezeti a „nagy vagyon” fogalmát a román természetes személy adóalany esetében; a nagy vagyonok alsó küszöbe tízmillió euróban állapíttatik meg, szemben azzal, ahogyan az az Európai Unió más államaiban szabályozva van — például Franciaországban, ahol a nagy vagyonok adója 1,2 millió eurós vagyon meghaladása után fizetendő.

A nagy vagyonok megadóztatásának e magas küszöbe megállapításánál tekintetbe vétetett egyfelől annak szüksége, hogy a román polgárok vagyona gyarapodjék, és hogy módjuk legyen üzleti tevékenységet fejleszteni az általános jólét növelésére, másfelől azoknak a kötelessége, akiknek vagyona meghaladta a 10.000.000 eurós küszöböt, hogy különleges módon, személyesen és közvetlenül járuljanak hozzá annak az országnak az általános életszínvonala emeléséhez és fejlődéséhez, amelyben élnek és nyereséget termelnek; ez a különleges hozzájárulás egyszerre szolgál személyes és közérdeket.

A X¹. cím három adóküszöböt vezet be, éspedig:

a vagyon teljes értékének évi 1%-át kitevő szolidaritási adó azon természetes személy adóalanyok esetében, akiknek bevétele — a nyereségek, az ingó eszközök és az épületek vagyonukban az előző év december 31-én meglévő értékével együttvéve — meghaladja a 10.000.000 eurót (tízmillió eurót);

a vagyon teljes értékének évi 2%-át kitevő szolidaritási adó azon természetes személy adóalanyok esetében, akiknek bevétele — a nyereségek, az ingó eszközök és az épületek vagyonukban az előző év december 31-én meglévő értékével együttvéve — meghaladja a 100.000.000 eurót (egyszázmillió eurót);

a vagyon teljes értékének évi 3%-át kitevő szolidaritási adó azon természetes személy adóalanyok esetében, akiknek bevétele — a nyereségek, az ingó eszközök és az épületek vagyonukban az előző év december 31-én meglévő értékével együttvéve — meghaladja az 1.000.000.000 eurót (egymilliárd eurót);

A szolidaritási adót a teljes bevallott vagyonra kell kiszámítani, és a törvényben megállapított szinten mindaddig fizetendő, amíg a vagyon a törvényes küszöb alá nem csökken; így senki, akinek vagyona nem haladja meg a 10.000.000 eurót, nem lesz megadóztatva, tekintet nélkül a korábban birtokolt vagyonra.

A fizetendő szolidaritási adó megállapítása végett azok a természetes személyek, akiknek becsült vagyona meghaladja a 10.000.000 eurót, kötelesek évente az I. mellékletben megállapított vagyonbevallást elkészíteni; az utolsó adóévre vonatkozó éves vagyonbevallást a következő év március 25-éig bezárólag kell benyújtani.

A vagyon euró-egyenértékének megállapításához az az árfolyam irányadó, amely annak a pénzügyi évnek a zárásakor érvényes, amelyben a bevételeket és a nyereségeket elszámolták.

A szolidaritási adó az az eszköz, amellyel a nagy vagyonok birtokosai kinyilvánítják szolidaritásukat polgártársaikkal, és egyben az a mód, ahogyan hozzájárulnak annak az államnak a fejlődéséhez, amely megteremtette számukra a jelentős anyagi felhalmozás feltételeit.

→ a cikk szövege A 4. cikk módosítja az adótörvénykönyv 77. cikkének 3. bekezdését, és kiterjeszti a személyi adókedvezmények körét azokra az adóalanyokra, akiknek egy vagy több eltartottjuk van, és akiknek jövedelme a (2) bekezdésben előírt határ, azaz 3.600 lej és 25.000 lej között van, éspedig a következőképpen:

„(i) azon adóalanyok esetében, akiknek egy eltartottjuk van – a fizetendő jövedelemadó 20%-a;

(ii) azon adóalanyok esetében, akiknek két eltartottjuk van – a fizetendő jövedelemadó 30%-a;

(iii) azon adóalanyok esetében, akiknek három eltartottjuk van – a fizetendő jövedelemadó 40%-a;

(iv) azon adóalanyok esetében, akiknek négy vagy több eltartottjuk van – a fizetendő jövedelemadó 50%-a.

Azon adóalanyok esetében, akik havi 25.000 lejnél nagyobb bruttó bérjövedelmet érnek el, személyi adókedvezmény nem jár.”

A kedvezmények bármely jövedelemfajtára járnak, nem szólnak többé kizárólag a bérjövedelmeknek, hogy az adóalanyok minél szélesebb köre részesülhessen ezekben az adókönnyítésekben.

A jövedelemadó-kedvezmények célja azoknak az adóalanyoknak a támogatása, akik több személyt gondoznak (gyermekeket, szülőket, házastársat), és egyúttal a tevékeny, közepes jövedelmű személyek gyermekvállalásra ösztönzése; az állam közvetve (a jelen törvényben szabályozott személyi adókedvezmények útján) és közvetlenül (a törvényes gyermekpótlék útján) magára vállalja a gyermeknevelés költségeinek egy részét, a demográfiai növekedést célzó nemzeti politika részeként.

A jelen adójogi szabályozás alkalmas a munka ösztönzésére, és közvetlen intézkedés a demográfiai hanyatlás megállítására, valamint a diaszpórában élő románok hazatérésének bátorítására.

II. Az offshore kőolajperimétereket érintő kőolajmegállapodások jogosultjai által végzett kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 256/2018. sz. törvényben eszközölt módosítások

Az energiaágazat, kiváltképp az offshore földgáz ágazata, a nemzetgazdaság egyik központi pillére. A mai helyzet, amelyet ármozgások és az energiabiztonság szavatolásának szüksége jellemez, napirendre tűzte az ágazat adóztatását szabályozó jogi keret felülvizsgálatának szükségét. Ennek jegyében a 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítási tervezete egy sor kiigazítást hoz, amelyek az offshore kőolajperiméterek működtetése tekintetében a kőolajmegállapodások jogosultjaira kivetett adóterhek növelését célozzák. Az adóemelést gyakran fogadja kétely, ám a jelen esetben a mellette szóló érvek sokfélék és jól megalapozottak.

Először is a helyes és hatékony adóztatás hozzájárulhat az állami költségvetéshez, ekként többletforrásokat kínálva, amelyeket a létfontosságú infrastruktúrába, az oktatásba vagy az egészségügybe lehet fektetni. Sőt, egy olyan nyereséges ágazatban, mint a földgázkitermelés, a magasabb adó visszatarthat a spekulációtól, és ösztönözheti a hosszú távú beruházásokat, egyensúlyt teremtve a vállalatok nyeresége és a köz java között.

Ahhoz, hogy megértsük a jogszabály-módosítási tervezet szükségét, elengedhetetlen megértenünk az offshore többletbevételek adójának számítási képletét. Ez a képlet az eladott földgáz súlyozott átlagárához (PMPC) igazodik, tekintetbe véve a fogyasztói árindexet (IPC) is. Az adóztatás így alkalmazkodik a piaci feltételekhez, méltányos adószintet tartva fenn, amely együtt mozog a gazdasági valósággal.

Az adók e számítási módja biztosítja a kőolajtársaságok igazságos hozzájárulását a nemzeti költségvetéshez anélkül, hogy visszatartana a kutatásba és a fejlesztésbe való beruházástól. Ezenfelül hangsúlyt kap az adóügyi átláthatóság és kiszámíthatóság, módot adva az üzemeltetőknek arra, hogy közép- és hosszú távon tervezzék tevékenységüket.

A számítási képletet részletezve megfigyelhető, hogy az a földgáz árának három szintjére tagolódik, s mindegyikhez az adóztatás sajátos alkalmazási módja tartozik. A 85 lej/MWh-val egyenlő vagy annál kisebb PMPC esetében alapképlet alkalmazandó, amely magában foglalja a számított többletbevételt és a levonható beruházások értékét. Ez a megközelítés ösztönzi a nyereségek újrabefektetését, és támogatja az ágazat fejlődését.

Hogy szemléltessük e szerkezet működését, vegyünk 85 lej/MWh vagy annál alacsonyabb gázárat. Az offshore többletbevételek adója (IVST) úgy számítandó, hogy a levonható beruházások értékét (VID) kivonjuk a számított teljes adóból (IVSC). Amikor az ár 85 és 100 lej/MWh között emelkedik, az adókulcs progresszívvé válik, nagyobb hozzájárulást tükrözve az állami költségvetéshez, ám egyúttal fenntartva a beruházási ösztönzőt.

Amikor a gáz súlyozott átlagára meghaladja a 100 lej/MWh küszöböt, a számítási képlet még összetettebbé válik, kiemelve annak szükségét, hogy a többletbevételeket ársávokra osszuk. Ez azt jelenti, hogy a 100 lej fölötti minden egyes árszeletre eltérő adókulcs alkalmazandó, ekként növelve az adójogi hozzájárulás mértékét a piaci árak emelkedésével arányosan. Ez a megközelítés biztosítja az adójogi méltányosságot, és elismeri a piaci teljesítményt, miközben lehetővé teszi, hogy a kőolajmegállapodások jogosultjai szilárd és kiszámítható adójogi keretben működjenek.

Fontos pont az is, hogy az upstream szakaszban eszközölt beruházások értéke levonható, mert ez ösztönzi a földgáz kitermeléséhez és feldolgozásához szükséges infrastruktúra újrabefektetését és folyamatos fejlesztését. Ez a politika nemcsak a gazdasági növekedést serkenti, hanem új munkahelyek teremtéséhez is hozzájárul, ekként csökkentve a munkanélküliséget és hosszú távon gyarapítva a jólétet. A törvénytervezet másik döntő vonása az, ahogyan a beruházások halmozott értékét kezeli. Azzal, hogy megengedi a levonható beruházások értékének havi csökkentését, olyan szerkezetet teremt, amely elismeri a vállalatok erőfeszítéseit működésük korszerűsítésére és javítására. Ez kedvezően hathat az energiahatékonyságra és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, összhangba hozva az offshore energiaágazatot az ország fenntarthatósági és környezetvédelmi céljaival.

Ezen okokból, a mai gazdasági és társadalmi helyzetben, a világméretű gazdasági és ökológiai nyomás megköveteli annak újraértékelését, ahogyan a természeti erőforrásokat kiaknázzuk és — ebből következően — megadóztatjuk. Az offshore kőolajperimétereket érintő kőolajmegállapodások jogosultjai által végzett kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 256/2018. sz. TÖRVÉNY heves vita középpontjában áll, s szilárd érvek szólnak az adóterhek növelésének és a törvény módosításának szüksége mellett.

Az adóemelés melletti érvek:

1. Adójogi méltányosság: Az egészséges adórendszer egyik sarkalatos elve a méltányosság. Az offshore kitermelés esetében a kiaknázott erőforrások köztulajdont képeznek, s a haszonnak az egész társadalomra ki kell terjednie. Az adók növelésével az állam biztosíthatná a földgázkitermelés hasznának igazságosabb elosztását, ekként hozzájárulva az infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás fejlesztéséhez.

2. Környezeti fenntarthatóság: Az offshore kitermelő tevékenységek jelentős hatással vannak a tengeri ökoszisztémákra. A magasabb adók visszatarthatnak a káros gyakorlatoktól, és környezetvédelmi programokat finanszírozhatnak, részben ellensúlyozva az okozott károkat.

3. Beruházás a zöld technológiákba: A tiszta energiaforrások felé való átmenet ösztönzése elengedhetetlen. Az offshore kitermelés adóinak megemelése forrást teremthet új, fenntartható technológiák kutatására és fejlesztésére.

4. Energiabiztonság: Az adóemelés serkentheti az energiahatékonyságot és a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való függés csökkentését, egyúttal sokszínűbbé téve az ország energiaforrásait és előmozdítva az energetikai függetlenséget.

A 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítása azonnali szükség, tekintve, hogy a törvény felülvizsgálatát és korszerűsítését nemcsak a változékony gazdasági és ökológiai helyzet kívánja meg, hanem az energiapiac mozgása és a műszaki haladás is. A javasolt módosítások nemcsak méltányosabb és fenntarthatóbb adóztatást céloznak, hanem a piaci feltételekhez való nagyobb alkalmazkodóképességet is, hogy hatékonyan lehessen felelni a jövő kihívásaira. Melléklet – Az offshore többletbevételek adójának számítási képlete. A törvény mellékletében bemutatott számítási képlet elengedhetetlen az adóztatás szerkezetének megértéséhez és az adók alkalmazásának átláthatóságához. Megállapítja, miként számítandók a többletbevételek a földgázárak mozgásának függvényében.

Progresszív rendszer ez, amelyet úgy alkottak meg, hogy tükrözze mind a gáztermelés változó költségeit, mind a nemzetközi piaci árak ingadozását. Így közvetlen összefüggés teremtődik az offshore kitermelés nyereségessége és a kőolajmegállapodások jogosultjainak az állami költségvetéshez való hozzájárulása között. A képlet részletezése a mellékletben szerepel, hogy megkönnyítse az adó megértését és kiszámítását. Több tényezőt vesz tekintetbe, mint a földgáz súlyozott átlagára (PMPC), a 2012. évi beszerzési ár, évente az inflációs indexszel kiigazítva (PRC), valamint az eladott gázmennyiségek (VGC). Ezenfelül különös figyelem illeti az upstream szakaszban levonható beruházásokat (VID), amelyek további beruházásokat serkentenek a kutatásban és a termelésben — ezek elengedhetetlenek a földgázkitermelési képesség fenntartásához és növeléséhez.

Az offshore többletbevételek adóztatásának műszaki részletei: A képlet alkalmazásának szemléltetésére vegyük, hogy a földgáz súlyozott átlagára 90 lej/MWh. A képlet szerint az offshore perimétereken képződő többletbevétel (VS) úgy számítandó, hogy a PMPC és egy irányár (PRC) különbségét megszorozzuk az eladott gázmennyiséggel (VGC). A fizetendő adó (IVST) annak eredménye lesz, hogy a levonható beruházások értékét (VID) kivonjuk a számított teljes adóból (IVSC). Ekként a képlet biztosítja, hogy az adóztatás arányos legyen a képződő többletbevételekkel, s így igazságos és ösztönző adójogi keretet kínál a kőolajmegállapodások jogosultjainak. Sőt, biztosítja azt is, hogy a nyereségesség minden növekedése, amely a földgázárak emelkedéséből ered, megfelelően tükröződjék az állami költségvetéshez való hozzájárulásokban.

A 256/2018. sz. TÖRVÉNY adóterheinek növelése és módosítása mellett szóló érvek sokfélék és változatosak, s az adójogi méltányosság, az ökológiai fenntarthatóság és az energiabiztonság előmozdításának elvein nyugszanak. A jogi keret újragondolásával és az offshore többletbevételek adójának számítási képlete kiigazításával Románia biztosíthatja a természeti erőforrások kitermeléséből származó haszon igazságosabb elosztását, védve a környezetet és serkentve az újítást a megújuló energiák területén.

Végtére a javasolt módosítások nemcsak a piac azonnali szükségeire és az ökológiai követelményekre felelnek, hanem előkészítik a talajt egy szívósabb, a fosszilis tüzelőanyagoktól kevésbé függő gazdaság számára is. Az ilyen megközelítés létfontosságú ahhoz, hogy eligazodjunk a változó világméretű energetikai tájban, és hogy Romániát felelős és előremutató szereplőként helyezzük el az energia nemzetközi színterén. Összegezve: az adóterhek növelése és a 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítása szükséges lépések ahhoz, hogy a nemzeti érdekeket összhangba hozzuk a világméretű mozgásokkal, és hogy fenntartható jövőt építsünk. Ezek a változások nemcsak Romániának a méltányosság és a fenntarthatóság elvei melletti elkötelezettségét tükrözik, hanem az újítás és a haladás gyújtószikrájául is szolgálnak az energiaágazatban. Ugyancsak e kiigazításokkal cél a nemzeti jogszabályok összhangba hozása az európai irányelvekkel és az éghajlatváltozás elleni küzdelemről és a CO₂-kibocsátás csökkentéséről szóló nemzetközi megállapodásokkal. Lépés ez előre a körforgásos gazdaság és az erőforrások hatékonyabb felhasználása felé, amelyben a környezetre gyakorolt hatás a lehető legkisebb, a gazdasági előnyök pedig a lehető legnagyobbak.

Az adóreform másik fontos vonása az átláthatóság és a felelősségvállalás ösztönzése a kőolajiparban. Az adók kiszámítására vonatkozó világos és részletes keret megállapításával a vállalatok ösztönzést kapnak arra, hogy pontosan jelentsék bevételeiket, és méltányosan járuljanak hozzá az állami költségvetéshez.

Ez növelheti a közbizalmat abban, ahogyan a természeti erőforrásokat kezelik, és abban a haszonban, amelyet ezek a társadalom egészének hoznak. Ezenfelül a javasolt jogszabály-módosítások kiszámíthatóbb és szilárdabb üzleti környezetet teremtenek az energiaágazat befektetői számára. A méltányos és átlátható adójogi rend elengedhetetlen a hosszú távú beruházások megnyeréséhez és megtartásához — ezek pedig létfontosságúak Románia tartós gazdasági fejlődéséhez.

Végül, de nem utolsósorban ki kell emelni azt a szerepet, amelyet az adóztatás a gazdasági magatartás alakításában játszik. Az adók és illetékek kiigazításával az állam befolyásolhatja, milyen irányba tart az energiaipar, kedvezve az újító és környezetkímélő megoldásoknak azok rovására, amelyek hagyományosak, és kedvezőtlenül hatnak a környezetre és a köz egészségére.

Összegezve: az offshore energiaágazat adóreformja el nem halasztható szükség, döntő lépés Romániának a nemzetközi mércékhez és a fenntartható fejlődés céljaihoz való igazodásában. Az adóterhek növelése és a 256/2018. sz. TÖRVÉNY felülvizsgálata nemcsak alkalom nagyobb költségvetési bevétel biztosítására, hanem a felelős magatartás előmozdítására is a kitermelő iparban, összhangban a legjobb világméretű gyakorlatokkal. A javasolt jogalkotási reformot úgy kell tekinteni, mint beruházást az ország jövőjébe, amely hosszú távon hozhat hasznot, és hozzájárulhat a jövő nemzedékek jólétéhez. Ezáltal Románia a jó gyakorlat példájává válhat a természeti erőforrások kezelésében és olyan adópolitikák alkalmazásában, amelyek a fenntartható fejlődést és a környezet védelmét szolgálják.

Végezetül elengedhetetlen tekintetbe venni a kitermelő tevékenységektől érintett közösségek hangját és bevonásukat a döntéshozatalba. Az adóemelést és a jogszabály módosítását ezért olyan intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek biztosítják a társadalmi méltányosságot, és megelőznek minden kedvezőtlen hatást a helyi közösségekre. Különös figyelem illeti az erőforrások kiaknázásától érintett vidékek kártalanítását és részesedését, hogy ezek közvetlenül részesüljenek a területükön folytatott gazdasági tevékenység hasznából.

3. szakasz – A 227/2015. sz. TÖRVÉNY és a 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítási tervezetének társadalmi-gazdasági hatása

1. Makrogazdasági hatás

Az adójogszabályok — nevezetesen az adótörvénykönyvről szóló törvény és az offshore kőolajműveletekről szóló törvény — módosításának gazdasági hatása: Egy ország gazdaságára közvetlenül hat az az adójogszabály, amely a pénzügyi források beszedésének és elosztásának módját szabályozza. Az adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény és a 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosításai jelentős hatással lesznek a román gazdaságra.

I. Az adótörvénykönyvről szóló törvény módosítása

1. A 18¹. és a 18². cikk beiktatása: Az első jelentős javasolt változás a 18¹. cikk beiktatása a 227/2015. sz. törvénybe, amely különleges adózási rendet ír elő azon adóalanyokra, akik meghaladnak bizonyos bevételi küszöböket. Ez az intézkedés a nagy társaságokra irányul, 1, 2, illetve 3%-os progresszív adókulcsot vetve ki az elszámolt bevételek függvényében. Az efféle progresszív adójogi megközelítés célja, hogy a legnagyobb vállalatok méltányosabban járuljanak hozzá az állami költségvetéshez. A 18². cikk különleges adójogi rendet vezet be a kőolajágazat vállalataira, 5%-os adókulccsal a 10 millió eurónál nagyobb éves bevételekre. Ez a változás visszatarthat az adóelkerüléstől, és serkentheti az átláthatóságot egy olyan ágazatban, amelyet gyakran ér bírálat a megfelelő adójogi lefedettség hiánya miatt. Mindazonáltal fontos mérlegelni, hogy ez az adókulcs nem tartja-e vissza a beruházásokat egy Románia energiabiztonsága szempontjából létfontosságú területen.

2. A nagy nyugdíjak adóztatásának módosítása: Másik nagy módosítás a 101. cikk kiigazítása, amely a nyugdíjak adóztatását érinti. Az új megfogalmazás 10%-os kulcsot javasol a nyugdíjból származó havi adóköteles jövedelemre, és 90%-os kulcsot a jövedelemnek arra a részére, amely meghaladja az országos bruttó minimálbér tizenegyszeresét. Ez az intézkedés alkalmas az adóteher újraelosztására, igazodva az adójogi méltányosság elveihez.

3. A nagy vagyonok adójának bevezetése: További újító vonás a X¹. cím beiktatása, „A nagy vagyonok adója” megnevezéssel, amely szolidaritási adó kivetését írja elő a jelentős vagyonnal rendelkező természetes személyekre. Az adókulcsok a vagyon teljes értéke szerint különböznek: 1, 2, illetve 3% a bizonyos küszöböket meghaladó halmozott bevételekre. Ez az intézkedés a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségről folyó világméretű viták sorába illeszkedik, s lépés az adóterhek méltányosabb elosztása felé. Mindazonáltal elengedhetetlen elemezni, milyen hatással lesz a tőke mozgására és a beruházásokra.

4. A személyi adókedvezmények kiigazítása: A 77. cikk napirendre tűzi a személyi adókedvezmények kiigazítását azon adóalanyoknál, akiknek havi bruttó jövedelme bizonyos küszöbök közé esik. Olyan intézkedés ez, amely ösztönözheti a fogyasztást, és kedvezően hathat a gazdaságra a lakosság vásárlóerejének erősítése révén. Ekként elismertetik és jutalmaztatik azoknak az adójogi erőfeszítése, akiknek családi kötelezettségeik vannak: pénzbeli támogatást kapnak az eltartottak számával arányos adómentességek útján.

II. Az offshore kőolajműveletekről szóló 256/2018. sz. TÖRVÉNY módosítása

A 256/2018. sz. törvény módosításai elengedhetetlenek annak megértéséhez, miként fejlődik majd az energiaágazat, s kivált az offshore kőolajműveleteké. Egy olyan világméretű helyzetben, amelyben az energetikai átmenet egyre fontosabbá válik, az adójogi szabályozásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy egyaránt szolgálja a környezet védelmét és a gazdasági versenyképességet.

1. Az offshore kőolajműveletek végrehajtásához szükséges intézkedések megállapítása

A 256/2018. sz. törvény 1. cikke úgy módosul, hogy biztosítsa a jogi világosságot, és megállapítsa az offshore kőolajműveletek végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ez a pontosítás létfontosságú új befektetők megnyeréséhez, valamint szilárd és kiszámítható szabályozási keret fenntartásához, amely lehetővé teszi a beruházások hosszú távú tervezését.

2. Egyes rendelkezések hatályon kívül helyezése és a jogszabályok összehangolása: A 2. cikk m), n), o), p) és r) betűinek hatályon kívül helyezésével egyszerűsödik és a nemzetközi mércékhez igazodik a hatályos szabályozás. Ez az intézkedés javíthatja a romániai üzleti környezet megítélését, és hozzájárulhat az európai energiapiacba való jobb beilleszkedéshez.

3. Az offshore kőolajtevékenységekre alkalmazandó adójogi rend módosításai: A 18. cikk a bányajáradék szintjének és a kőolaj-bányajáradék százalékos kulcsainak fenntartását javasolja az offshore kőolajmegállapodások jogosultjaira. Ez az adójogi folytonosság elengedhetetlen a befektetői bizalom megőrzéséhez és a folyamatban lévő programok pénzügyi megrendülésének elkerüléséhez. Az adójogi állandóság kulcstényező a hosszú távú beruházási döntésekben, s ez a módosítás tiszteletben tartja a román állam befektetők felé tett vállalásait.

4. Az offshore többletbevételek adóztatása: A 19. cikk az offshore többletbevételek adóztatásának rendszerét vezeti be, amelynek célja az állami költségvetés bevételeinek növelése a földgáz eladási ára és egy 2012-ben megállapított irányár közötti különbségek megadóztatása útján. Ez az adóztatási rendszer nagyobb átláthatóságot serkenthet a földgáz kereskedelmében, és biztosíthatja, hogy a gázkitermelés haszna az állam bevételeiben is megjelenjék. Mindazonáltal elemezni kell, hogy ez az adó nem érinti-e a végső fogyasztóknál az árak versenyképességét, és nem hat-e kedvezőtlenül a földgázkészletek kutatására és kiaknázására irányuló beruházási döntésekre.

5. A földgáz eladása központosított piacokon: A 20. cikk módosításaival bevezettetik az offshore kőolajmegállapodások jogosultjainak kötelezettsége, hogy a földgáz 90%-át központosított piacokon adják el. Ez az intézkedés hozzájárulhat a földgázpiac nagyobb versenyképességéhez és az árak átláthatóbb kialakulásához. Ugyanakkor döntő fontosságú biztosítani, hogy ezek a rendelkezések ne vezessenek piaci torzulásokhoz vagy a szabad verseny akadályainak emeléséhez.

6. Külön számla létesítése a beruházásokra. A 19. cikk (8) bekezdése előírja, hogy a többletbevételek adója olyan külön számlán gyűljön, amely a földgáz-infrastruktúra finanszírozására szolgál. Ez az intézkedés felgyorsíthatja az energetikai infrastruktúra fejlesztését, és támogathatja Románia energiabiztonságát. Mindazonáltal fontos figyelemmel kísérni e pénzeszközök felhasználásának hatékonyságát, hogy valóban kedvező hatással legyenek a gazdaságra.

7. Jogi keret megteremtése az offshore kőolajműveletek végzésére. A 34. cikk lehetővé teszi kiegészítő megállapodások kötését az offshore kőolajperimétereket érintő kőolajmegállapodásokhoz, ami módot ad az új jogszabályi feltételekhez való igazodásra. Fontos lépés ez az állam és a kőolajtársaságok között fennálló szerződéses keret rugalmasabbá tételében és korszerűsítésében, ekként biztosítva, hogy a kutatási és kitermelési tevékenységek jobb feltételek mellett folytatódhassanak. Következtetések. Az adójogszabályok módosítására tett javaslatokat elemezve megfigyelhető, hogy azok az állami költségvetés bevételeinek növelését és az adóteher méltányosabb elosztását célozzák. A progresszív adókulcsok bevezetése a nagy társaságokra és a nagy vagyonnal rendelkező személyekre merész lépés egy igazságosabb, a társadalmi felelősség felé forduló adóztatás irányában.

1.1. Hatás a versenykörnyezetre és az állami támogatások területére

Nem alkalmazandó

2. Hatás az üzleti környezetre

Az utóbbi években Románia adójogszabályainak alakulása számos üzleti szereplő figyelmét vonta magára, hazaiakét és nemzetköziekét egyaránt. A 227/2015. sz. törvénnyel az adótörvénykönyvben eszközölt módosítások és a kapcsolódó jogszabályok célja, hogy az adójogi keretet a gazdasági valósághoz és a környezeti követelményekhez igazítsák. Részletesen elemezzük e módosítások hatását, különös hangsúlyt vetve az üzleti környezet szempontjából legfontosabb cikkekre.

I. Az adótörvénykönyvben eszközölt módosítások

1. Különleges rend a nagy adóalanyokra: A 18¹. és a 18². cikk beiktatása az adótörvénykönyvbe az adóteher kiegyensúlyozását célzó intézkedés a jelentős éves bevétellel rendelkező adóalanyokra nézve. A bevételi küszöbökhöz igazodó progresszív adókulcsok alkalmazásával az állam az adóteher jobb elosztását kívánja serkenteni, s egyúttal biztosítani a közkiadások fedezéséhez szükséges forrásokat. Ekként azok az adóalanyok, akik meghaladják a 10 millió eurós küszöböt, 1%-os adót fizetnek, akik a 100 millió eurót, 2%-kal járulnak hozzá, az 1 milliárd eurót meghaladó bevételek esetében pedig az adókulcs 3%. Ez a progresszív szerkezet kedvezően hathat az üzleti környezetre a nyereségek újrabefektetésének ösztönzése és a hosszú távú növekedés támogatása révén. Ugyanakkor ezekkel az intézkedésekkel a nagy méretű adóalanyok közvetlen felelősséget kapnak abban, hogy bevételeik nagyságával arányosan járuljanak hozzá az állami költségvetéshez. Ez nagyobb méltányossághoz vezethet a társadalomban és a források hatékonyabb újraelosztásához.

2. A nagy nyugdíjak adója: Az adótörvénykönyv 101. cikke (2) bekezdésének módosításai szintén jelentősek: 10%-os adót vetnek ki a nyugdíjból származó havi adóköteles jövedelemre, a nyugdíjnak az országos bruttó minimálbér tizenegyszeresét meghaladó részére pedig 90%-os adókulcsot. Olyan intézkedés ez, amely a különnyugdíjak adóztatási szintjének kiigazítását célozza — a nyilvánosságban gyakran vitatott tárgy, amely számos ellentmondást keltett. E módosítással a törvényhozó a nyugdíjrendszer egyensúlyba hozására és az egyenlőtlenségek csökkentésére törekszik.

3. A nagy vagyonok adója: A X¹. CÍM beiktatása az adótörvénykönyvbe „A nagy vagyonok adója” megnevezéssel a jelentős vagyonnal rendelkező természetes személyekre alkalmazott progresszív adóztatás formáját tűzi napirendre. Az 500¹–500⁵. cikk 1, 2 és 3%-os adókulcsokat állapít meg, progresszíven, a vagyon teljes értékének függvényében, a 10 millió eurós küszöbtől kezdve. Ez az adójogi kezdeményezés úgy értelmezhető, mint lépés a nagyobb társadalmi igazságosság és az adóteher méltányosabb elosztása felé.

Másfelől az éves vagyonbevallás elkészítésének kötelezettsége azon adóalanyok számára, akik meghaladják a 10 millió eurós küszöböt, az átláthatóság és az adóellenőrzés eszközéül szolgálhat, hozzájárulva az adóelkerülés elleni küzdelemhez és az adójogi megfelelés fokának növeléséhez.

4. A személyi adókedvezmények: További jelentős változás a személyi adókedvezmények kiigazítása az eltartottak számának függvényében. Ez kiváltképp a gyermekes családokat célozza, s rendeltetése az adóteher csökkentése azoknál az adóalanyoknál, akiknek családi kötelezettségeik vannak. A 77. cikk (2) bekezdése 3. albekezdésének módosítása progresszív, a fizetendő jövedelemadó 20%-ától 50%-áig terjedő kedvezményeket ír elő az eltartottak számának függvényében. Ekként ösztönöztetik a családok támogatása, és elismertetik fontosságuk a társadalom szerkezetében. Ez az intézkedés kedvezően hathat az életszínvonalra, és serkentheti a demográfiai növekedést, egyúttal lépés egy emberibb, a polgárok szükségei felé forduló adópolitika irányában.

II. Az offshore kőolajműveletekről szóló 256/2018. sz. törvényben eszközölt módosítások

Az offshore kőolajműveletekre vonatkozó jogszabályok szintén jelentős kiigazítások tárgyát képezték. A 256/2018. sz. törvénnyel eszközölt módosítások főképp a bányajáradékok szintjét, a többletbevételek adóztatását, valamint a természeti erőforrások offshore perimétereken való kiaknázásának feltételeit érintik.

1. Sajátos adójogi rend megállapítása: A 18. cikk pontosításokat hoz a bányajáradék szintjének és a kőolaj-bányajáradék százalékos kulcsainak alkalmazása tekintetében az offshore kőolajmegállapodások jogosultjaira. Jóllehet ez műszaki és összetett terület, a módosítások lényege az, hogy a kőolajmegállapodások teljes futamideje alatt szilárd adójogi rend érvényesüljön, ekként kiszámíthatóságot és világosabb adójogi keretet kínálva a befektetőknek. Ez döntő fontosságú egy olyan ágazatban, ahol a beruházások hatalmasak, a tervezés távlata pedig hosszú.

2. A beruházások levonhatósága: Kiváltképp fontos vonás a levonható beruházásokra vonatkozó szabályozás, amelyet a 19. cikk ír le. Itt az áll, hogy azok a beruházások, amelyeket a többletbevételek adójából való levonás számításánál tekintetbe vesznek, nem számítanak bele a nyereségadó adóalapjának megállapításába. Ez azt jelenti, hogy az upstream szakaszban eszközölt beruházások a nyereségadó számításánál nem levonhatók, ám levonhatók az offshore többletbevételek adójából. A levonhatóság e szerkezete ösztönzi a nyereségek újrabefektetését kutatási és kitermelési tevékenységekbe, ekként hozzájárulva a kőolajágazat fenntartható fejlődéséhez.

3. Az offshore többletbevételek adója: A 19. cikk úgy határozza meg az offshore többletbevételek adóját, mint a belföldi termelésű földgáz eladási ára és egy 2012-ben megállapított irányár közötti különbségre alkalmazandó terhet. Ez az adó azt célozza, hogy az állam részesedjék abból a többletnyereségből, amelyet a vállalatok a földgázpiac ármozgásai nyomán érnek el. Az adó számítási százalékai úgy vannak felépítve, hogy tükrözzék az árkülönbségeket, az upstream szakaszban eszközölt beruházások levonása pedig legfeljebb egy bizonyos százalékig terjedhet, biztosítandó, hogy az állam méltányos részt kapjon a többletnyereségből. Ennek az adójogi intézkedésnek vegyes hatásai lehetnek az energiapiacon: egyfelől ösztönzi a hatékonyságot és az erőforrások okos kezelését, másfelől befolyásolhatja az energiaágazat vállalatainak beruházási döntéseit.

4. A földgáz eladása: A 20. cikk kötelezi az offshore kőolajmegállapodások jogosultjait, hogy a lekötött földgáz legalább 90%-ának eladására központosított piacokon kössenek szerződést. Ez a követelmény előmozdítja az átláthatóságot és a versenyt a földgázpiacon, s alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az árak megszilárdulásához és biztosítsa a piac valamennyi szereplőjének méltányos hozzáférését az erőforrásokhoz. Világos és megkülönböztetéstől mentes kereskedési keret megállapításával cél egyaránt a fogyasztók érdekeinek védelme és egészséges versenykörnyezet teremtése a termelők számára.

5. Szankciók a rendelkezések megszegéséért: A jogszabály-módosítások újdonsága jelentős szankciók bevezetése a 19. és a 20. cikk rendelkezéseinek megszegéséért. A 25. cikk szerint a kötelezettségek megszegése az érintett vállalat árbevételének 30%-áig terjedő bírságot vonhat maga után arra az évre, amelyben a szabályszegést megállapították. Ez az állam határozottabb hozzáállását tükrözi az adójogi szabályok érvényesítésében, s lépés a megfelelés biztosítása felé az energiaágazatban. Ezekkel az intézkedésekkel cél a szabálytalan adójogi magatartástól való visszatartás, s hangsúlyt kap a jogszabályok betartásának fontossága.

Következtetések: A román adójogszabályok legutóbbi módosításai azt a törekvést tükrözik, hogy az adórendszer igazodjék a mai gazdasági mozgáshoz és a fenntartható fejlődés szükségeihez. A nagy adóalanyokra kivetett progresszív adókulcsoktól az offshore kőolajműveletek adójogi rendjének kiigazításáig ezek a változások az adóteher kiegyensúlyozását, a beruházások serkentését, valamint az átláthatóság és a méltányosság előmozdítását célozzák az üzleti környezetben. E módosítások hatása összetett, és ágazatonként, valamint a gazdasági szereplők mérete szerint eltérően fog megmutatkozni.

3. Az adótörvénykönyv és a kőolajipari jogszabályok módosításainak társadalmi hatása Romániában

I. Az adótörvénykönyv módosításai

1. Különleges rend a nagy jövedelmű adóalanyokra. A progresszív adó bevezetése a nagyon nagy éves jövedelemmel rendelkező adóalanyokra merész lépés az adójogi méltányosság irányában. Ez az intézkedés csökkentheti a gazdasági különbségeket, és hozzájárulhat a javak igazságosabb újraelosztásához. Ugyancsak, a társadalom leggazdagabb tagjai hozzájárulásának növelésével az állam többletforrásokat halmozhat fel infrastruktúrába, oktatásba és egészségügybe való beruházásokra, ami az egész lakosság javát szolgálja.

2. A nagy nyugdíjak adóztatása. Az adótörvénykönyv módosítása, amely 10%-os adókulcsot vet ki a nyugdíjjövedelmekre, s kivált 90%-os kulcsot a nyugdíjnak egy bizonyos határt meghaladó részére, a társadalmi szolidaritás intézkedésének tekinthető. Ez segíthet a nyugdíjrendszer egyensúlyba hozásában és hosszú távú fenntarthatóságának biztosításában — ez kiváltképp fontos szempont a mai demográfiai helyzetben.

3. A nagy vagyonok adója. Az a javaslat, hogy szolidaritási adó vettessék ki a nagy vagyonokra, erős jelzés a jelentős jövedelemmel és vagyonnal rendelkezők társadalmi felelőssége felé. Ez a kezdeményezés lényeges szerepet játszhat az egyenlőtlenségek enyhítésében és olyan közérdekű programok finanszírozásában, amelyek hozzájárulnak a közösségek fejlődéséhez és a szegénység csökkentéséhez.

4. A módosított személyi adókedvezmények. A személyi adókedvezmények kiigazítása a közepes és nagy jövedelmű adóalanyoknál ösztönözheti a gazdasági növekedést. E kedvezmények révén további támogatást kapnak azok a családok, amelyekben eltartottak vannak, ekként serkentve a fogyasztást és a beruházásokat, s kedvezően hatva a gazdaság egészére. Ezenfelül azzal, hogy e kedvezmények a nagy jövedelmeknél korlátozottak, biztosítva van, hogy az adójogi előnyök a lakosság ama rétegeihez jussanak, amelyeknek a leginkább szükségük van a támogatásra.

II. A kőolajipari jogszabályok módosításai

1. Az offshore műveletekre vonatkozó intézkedések megállapítása. Az offshore kőolajműveleteket szabályozó törvény módosításai világosságot és jogi szilárdságot hoznak — elengedhetetlen szempontok a befektetők megnyeréséhez és az energiaágazat fejlődéséhez. Ezek a változások a földgáztermelés növekedéséhez és Románia behozataltól való függésének csökkenéséhez vezethetnek, aminek közvetlen hatása van a nemzeti energiabiztonságra és a fogyasztói árakra.

2. Az offshore többletbevételek adóztatása. A kőolajtársaságok által elért többletbevételek megadóztatása fontos bevételi forrás az állam számára, amely infrastrukturális programokba vagy a társadalom számára létfontosságú más területekbe fektethető vissza. Ez az intézkedés biztosítja, hogy az ország természeti erőforrásainak haszna méltányosan oszoljék meg valamennyi polgár között.

3. Átláthatóság a földgáz eladásában. A földgáz egy százalékos hányada központosított piacokon való eladásának kötelezettsége növeli az átláthatóságot és a versenyt az ágazatban. Ez jobb árakhoz vezethet a fogyasztók számára és elevenebb piachoz, ami jótékonyan hat a nemzetgazdaságra.

4. Beruházások a gázinfrastruktúrába. Azzal, hogy az offshore többletadókat a gázinfrastruktúra finanszírozására fordítják, biztosítva van egy hatékony és korszerű energetikai rendszer kiépítése. A földgázhoz való jobb hozzáférés serkentheti a térségek gazdasági fejlődését, és csökkentheti a fogyasztók és a vállalkozások energiaköltségeit, ekként hozzájárulva az életszínvonal emelkedéséhez.

Következtetések. A jelen írásban elemzett jogszabály-módosítások olyan megközelítést tükröznek, amely a nagyobb társadalmi méltányosság és a nagy jövedelműek felelősségvállalása felé fordul. Ugyancsak azt célozzák, hogy növeljék az energiaágazat hatékonyságát és teljesítményét, közvetlen haszonnal a gazdaságra és a társadalomra. Egy változó világméretű gazdasági helyzetben ezek a kiigazítások fontos lépések lehetnek Románia hosszú távú szilárdsága és jóléte felé.

4. Hatás a környezetre

Nem alkalmazandó.

5. Egyéb tájékoztatás

Nem alkalmazandó.

5. szakasz – A jelen jogszabály hatásai a hatályos jogszabályokra

a) hatályos jogszabályok, amelyek a jogszabálytervezet hatálybalépése nyomán módosulnak vagy hatályukat vesztik:

Módosul az adótörvénykönyvről szóló 227/2015. sz. törvény;

Módosul az offshore kőolajperimétereket érintő kőolajmegállapodások jogosultjai által végzett kőolajműveletek végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 256/2018. sz. törvény

Összegezve: a 227/2015. sz. törvényben 2 cikk módosul, 9 cikk kerül beiktatásra és 0 veszti hatályát, s ehhez járul egy melléklet,

a 256/2018. sz. törvényben pedig 10 cikk módosul, valamint módosul a melléklet

b) az új rendelkezések végrehajtása érdekében kidolgozandó jogszabályok: ilyenek nem azonosíttattak.

1.1. A jogszabálytervezet összeegyeztethetősége a közbeszerzési jogszabályokkal. Nem alkalmazandó

2. A jogszabálytervezet megfelelése a közösségi jognak azon tervezetek esetében, amelyek közösségi rendelkezéseket ültetnek át. A tárgyban nem azonosíttattak közösségi jogi dokumentumok.

3. A közösségi jogszabályok közvetlen alkalmazásához szükséges normatív intézkedések. Nem alkalmazandó.

4. Az Európai Unió Bíróságának határozatai. Nem alkalmazandó.

5. Egyéb jogszabályok és/vagy nemzetközi dokumentumok, amelyekből kötelezettségek erednek. Nem alkalmazandó.

6. Egyéb tájékoztatás. Nem alkalmazandó.

7. szakasz – Közérdekű tájékoztató tevékenységek a jogszabálytervezet kidolgozásáról és végrehajtásáról

1. A civil társadalom tájékoztatása a jogszabály kidolgozásának szükségéről. Az Alkotmány felülvizsgálatáról szóló törvénytervezet 18 hónapon át nyilvános vita tárgya volt, és ezeknek a nyílt egyeztetéseknek a közvetlen eredménye.

2. A civil társadalom tájékoztatása a jogszabálytervezet végrehajtása nyomán a környezetre gyakorolt esetleges hatásról, valamint a polgárok egészségére és biztonságára vagy a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokról. Nem alkalmazandó.

3. Egyéb tájékoztatás. Nem alkalmazandó

8. szakasz – Végrehajtási intézkedések

1. A jogszabálytervezet alkalmazásba vételének intézkedései a központi és/vagy helyi közigazgatási hatóságok részéről – új testületek létrehozása vagy a meglévő intézmények hatáskörének kiterjesztése. Nem alkalmazandó.

2. Egyéb tájékoztatás. Ilyenek nem azonosíttattak